Ember,
én égek kályhádban téli éjszakákon,
én vetek rád árnyat, üde-frisset nyáron,
ágy vagyok: altatód,
asztal: jóllakatód,
énbelőlem ácsolsz hajlékot és hajót,
vagyok kapud, ládád, kapanyeled, orsód,
születtedben bölcsőd,
holtodban koporsód,
fúró és faragó kedvedben hű társad,
én kérlek,
vigyázz rám,
az erdőt ne bántsad!
