A MEGOSZ az elsők közt hangoztatta, hogy a szén-dioxid kvóta bevételek egy részét az erdőkre kell visszaforgatni. Ennek a véleményünknek több konferencián, szakmai fórumon és sajtónyilatkozatban is hangot adtunk. A közelmúltban pedig a témában illetékes miniszterhez fordultunk levelünkkel, amelyet az alábbiakban adunk közre:
Dr. Fellegi Tamás úrnak,
miniszter
Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Tisztelt Miniszter Úr!
A közelmúltban nyilatkozott egy képviselői kérdésre válaszolva a Parlamentben a szén-dioxid kvóták eladásából származó várható bevételekről. Ehhez kapcsolódóan szeretnénk Miniszter Úr figyelmét felhívni és szíves segítségét kérni a várható kvótabevételek felhasználásának egyik rendkívül fontos, kézenfekvő és a klímavédelmet, valamint az ország közjóléti céljait egyaránt szolgáló módjáról.
Magyarországon ma több mint 2 millió hektár erdő van, ami az ország több mint 20 évnyi(!) szén-dioxid kibocsájtásában található szénmennyiséget képes megkötni és tárolni. Talán kézzelfoghatóbb, ha azt mondjuk, hogy az erdők Magyarországon hektáronként és évente átlagosan mintegy 2-2,5 tonna szenet képesek megkötni és ennek 15-20 %-át az élőfa készletükben tartósan tárolni. Hazánk erdei tehát nettó szén-dioxid elnyelők, s az évente elnyelt nettó mennyiség 4 millió tonna körül mozog.
Éppen ezért az erdész szakmának és a több százezer magán erdőtulajdonosnak, a tudomány által is alátámasztott álláspontja az, hogy a magyarországi szén-dioxid kvótából származó bevételek egy részét az erdőkre kell fordítani. A vonatkozó jogszabályok értelmében a befolyt összeget olyan „zöld beruházásokra” és a „nyelők fenntartására, fejlesztésére” kell felhasználni, amelyek csökkentik a légköri szén mennyiségét akár annak lekötése, akár a légszennyezés csökkentése révén. Úgy gondoljuk, hogy az oly fontos panelprogram és más kibocsájtást csökkentő projektek mellett van egy olyan természeti erőforrás a kezünkben, amelynek komoly mérhető, kézzelfogható hatása van a klímaváltozás és a légköri szennyezőanyag kibocsájtás mérséklése terén, ez pedig az erdő. Éppen ezért az így befolyó pénzt – stratégiai céllal – arra a folyamatra kellene fordítani, amelyből valójában származik. Azaz az erdő nyújtotta szén-dioxid nyelő szolgáltatás folyamatos honorálására, az erdők természetességi állapot szempontú, gazdasági versenyképességének javítására.
A fent leírtakat támasztja alá és indokolja az új Erdőtörvény 3. §-ának (1) bekezdése is, amely kimondja, hogy „az erdők bármely immateriális szolgáltatásából származó állami bevételt a külön jogszabályban meghatározott részletes feltételek szerint az erdők fenntartására, gyarapítására és védelmére kell fordítani.”
Az állam tehát – eleget téve a törvényi előírásnak – a szén-dioxid kvóta erdészeti ágazatra eső részének az ágazaton belüli szabályozott elosztásával, a piac törvényszerűségeit kihasználva juttathatná érvényre hosszú távú erdészeti, természet- és klímavédelmi politikáját. Amennyiben a nettó elnyelt szén-dioxid után ágazatunk megkapná annak kvótaellenértékét, az a mai európai egységárakon (EUA) számítva kb. 60 millió Eurónak, azaz 16,5 milliárd forintnak felelne meg.
Azt azonban látnunk kell, hogy megfelelő döntéshozói akarat nélkül az erdészeti ágazat nem számíthat áttörésre ebben a kérdésben. Éppen ezért kérjük Miniszter Úr szíves segítségét és támogatását annak érdekében, hogy az ország szén-dioxid kvótabevételeinek egy részét az erdőkre lehessen visszaforgatni a leírtak alapján. Természetesen a fentiekben vázolt jogos kérés részletes, tudományos alaposságú kifejtéséhez, indoklásához úgy is, mint a közel félmillió magánerdő tulajdonos érdekeit képviselő legnagyobb szakmai szövetség, bármikor készséggel állunk a tárca rendelkezésére.
Szíves válaszát várva, tisztelettel:
Budapest, 2011. január 28.
Luzsi József
elnök