A cikk dátuma September 3rd, 2020
József Duska
Tisztelt MEGOSZ Tagok
Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok
Tisztelt Erdőgazdálkodók
Az erdőtörvény 2017. évi módosításával megkezdődött a magán-erdőgazdálkodás szerveződési lehetőségeinek új alapokra helyezése. A várakozásokhoz képest ugyan néhány éves késéssel, viszont a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon egyszerűsített felszámolására vonatkozó új szabályozással kiegészülve a hiányzó törvényi szintű szabályozások nagy része végre elkészült. A NAK tájékoztató sorozat keretében ismerteti a részleteket az érintettekkel.
A mai magán-erdőgazdálkodás problémái és kockázatai nagyobbrészt három okra vezethetők vissza:
– az erdők megkérdőjelezhető módon megvalósított privatizációja eredményeként kialakult elaprózott birtokviszonyokra,
– az elaprózott birtokviszonyokból fakadó problémákat megfelelően ellensúlyozó erdőhasználati jogcímek hiányára, és az ennek köszönhetően kialakult, ugyancsak elaprózott gazdálkodási viszonyokra, valamint
– az erdőgazdálkodási tevékenység közvetlenebb szakmai jártassághoz kötésének elmaradására.
A közelmúltban olyan jogszabályok, rendelkezések születtek meg, illetve részben már hatályba is léptek, amelyek merőben új kereteket határoznak meg a magán erdőgazdálkodás szerveződési lehetőségeire, és talán lehetőséget adnak az előbbi akadályozó tényezők megszüntetésére:
– 2021. január 1-től erdő esetében is jelentősen leegyszerűsödik az osztatlan közös tulajdon felszámolása,
– az erdőnek minősülő földek használatára, használatba adására vonatkozó szabályozás két lépcsőben – 2017-ben, majd 2020-ban – jelentős átalakuláson ment keresztül, harmadik lépcsőben pedig a közeljövőben várható még az erdőbirtokossági társulatról szóló törvény megújítása is,
– a magánerdőket a gazdálkodás szakmaiságának növelése céljából a továbbiakban – erdőgazdálkodási haszonbérlet, erdőgazdálkodási integráció és erdőkezelés jogcímeken – csak erdészeti szakmai vállalkozások használatába lehet adni, továbbá
– a jelenlegi erdőtörvény 2009. évi hatályba lépése előtt nagy számban kötött erdőgazdálkodási megbízási szerződések 2021. év végével érvényüket veszítik.
Rövid időn belül tehát a magán erdőgazdálkodás szervezetrendszerének jelentős átrajzolódása várható!
A következőkben a fenti változásokat szeretnénk összefüggéseiben bemutatni az erdőtulajdonosok, a magán-erdőgazdálkodók valamint a magán erdőgazdálkodásban tevékenykedő jogi tanácsadók és erdészeti szakirányítók részére. Annak érdekében, hogy a változásokra mindenki időben felkészülhessen, és a változások a jogalkotó szándékai szerint valóban a magán erdőgazdálkodás fejlődését eredményezzék.
A tájékoztatásra több lépésben kerül sor:
– az alábbiakban és a cikkhez kapcsolódó részletes tájékoztató anyagban egy előzetes tájékoztatást adunk a magán erdőgazdálkodás szerveződéseit meghatározó új szabályozásról (osztatlan közös tulajdon elszámolásának új lehetőségei erdők esetében; magánerdő használati jogcímek),
– egy korábbi cikkünkben már bemutattuk az erdészeti szakirányításra vonatkozó szabályozás változásait,
– 2020. szeptember elejétől kezdődően az új szabályozást személyes és online tájékoztató rendezvények keretében igyekszünk az érintettek széles körével ismertetni, illetve áttárgyalni, végül
– a hiányzó végrehajtási rendeletek megjelenését, és így a tájékoztató anyagok teljessé válását követően azokat egy átfogó gazdatájékoztató kiadvány keretében is közreadjuk majd.
A tájékoztató rendezvények időpontjáról, tartalmáról, valamint a részvételi feltételekről és a regisztrációról az alábbi képre kattintva elérhető táblázatban adunk tájékoztatást.
A csatolt tájékoztató anyaghoz, az abban foglaltak jobb megértése, valamint az ismertetett jogszabályok összefüggéseinek bemutatása céljából az alábbi kommentárt fűzzük:
1. Az osztatlan közös tulajdon felszámolásának új lehetőségei erdők esetében
A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Oktf. tv.) szerint az osztatlan közös tulajdon felszámolása erdők esetében is rendkívüli módon leegyszerűsödhet. Ez lehetőséget biztosít az elmúlt évtizedekben a tulajdonosok között, illetve a tulajdonosok és az erdőgazdálkodó között felhalmozódó konfliktusok kezelésére, illetve a tehetetlen egy helyben topogásból való továbblépésre, ugyanakkor az átgondolatlan alkalmazása újabb problémákat is generálhat.
Azt talán már a laikus erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók is megtapasztalták, hogy egyhektáros mikro birtokokon erdőgazdálkodási tevékenységet hatékonyan nem lehet folytatni. A most kezdődő rendeződési folyamat tehát csak akkor biztosíthatja a magán erdőgazdálkodás érdemi fejlődését, ha annak következtében az erdőgazdálkodási tevékenység érzékelhetően koncentrálódik. Az új erdőhasználati jogcímek erre lehetőséget biztosítanak, az erdőingatlanok nagyarányú elaprózódása ugyanakkor ezt a folyamatot jelentősen hátráltatná.
Az ingatlanok indokolatlan elaprózódását a tulajdonosok azzal tudják elkerülni, ha az osztatlan közös tulajdon felszámolása során minél gyakrabban élnek a tulajdonostársak kivásárlásának lehetőségével, illetve az érdemi együttműködésre hajlandó és képes tulajdonosi csoportok az osztatlan közös tulajdont az ingatlan egészén vagy részterületén továbbra is fenntartják.
Az ingatlanok megosztása különösen akkor lehet felesleges, ha a kialakított új ingatlanok tulajdonosai az immár önálló tulajdonukba került erdőben nem maguk kívánnak gazdálkodni, ezért azt pl. haszonbérbe vagy erdőkezelésbe akarják adni. Netán többen ugyanannak a személynek a részére. Ebben az esetben ugyanis a tulajdonosok gyakorlatilag ugyan oda jutnak, mintha az osztatlan közös tulajdonukban maradó erdőt az előbb említett módon közösen hasznosították volna.
Erdő esetében sok, egyébként csak később jelentkező problémának elejét lehet venni azzal is, ha a tulajdonosok a megosztási javaslatot az erdő valós állapotával összhangban készítik el, azaz a javaslat összeállítása előtt alapos helyszíni bejárást tartanak. Illetve azzal, ha a terepi bejáráskor észlelt, az ingatlan-nyilvántartásban vagy az Országos Erdőállomány Adattárban rögzített állapottól való eltéréseket már a megosztás előtt, vagy ha arra mód van, akkor annak részeként rendezik. Az íróasztal mellett fiktív módon meghatározott határpontok, utak akadályozhatják az ingatlanok későbbi hasznosítását, illetve bonyolult feladatokat okozhatnak mind a tulajdonosoknak és az erdőgazdálkodóknak, mind pedig a hatóságoknak.
Erdők esetében különösen fontos továbbá az, hogy az egyezség során a tulajdonosok az erdő valós – a rajta álló faállomány értékét is figyelembe vevő – értékéből induljanak ki, illetve a megosztások során a faállomány értékének az ingatlan egyes részein fennálló eltéréseit is megfelelően figyelembe vegyék. Ha nem így tesznek, vagy ettől a szemponttól nem egyetértéssel térnek el, akkor gyors és eredményes megegyezések helyett csak parttalan vitákra, méltánytalan megosztásokra, valamint bírósági perekre lehet számítani.
2. Magánerdő használati jogcímek
A hazai magánerdőkben az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül jellemzően nem az erdőtulajdonosok folytatják. Emiatt mind az erdőtulajdonosok, mind pedig az erdőgazdálkodó vállalkozások nagy érdeklődéssel várták az erdőhasználati jogcímek új szabályozását. Ez 2020. július 1-i hatálybalépéssel nagyrészt megszületett.
Az erdőnek minősülő földek használatára vonatkozó szabályozás megújítása során a cél az volt, hogy a szabályozás
– az erdőtulajdonosok részére minden élethelyzetre, illetve szituációra vonatkozóan megfelelő és jól szabályozott választási lehetőségeket biztosítson az erdeik hasznosítására, továbbá
– a magán erdőgazdálkodás hatékonyságának és szakmaiságának növelése céljából elősegítse a magán erdőgazdálkodás koncentrációját, illetve annak során előtérbe helyezze a szakmai vállalkozásokat.
Az utóbbi cél megvalósulását az említett szabályozások mellett a földforgalmi szabályozásban meghatározott maximális birtoknagyság is nagyban befolyásolja. A magán erdőgazdálkodásra ugyanis továbbra is a mezőgazdálkodás szempontjai szerint kialakított 1200 hektáros birtokmaximum vonatkozik, ami tartamos és hatékony erdőgazdálkodáshoz nem elegendő.
Az erdőnek minősülő földek használatát, hasznosítását az alábbi törvények együttesen határozzák meg:
– a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,
– a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.),
– a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.),
– az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (erdőtörvény), valamint
– az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény.
Az eltérő időpontokban készült jogszabályok egyes rendelkezései között ellentmondások állhatnak fenn. Csak a legjelentősebbet megemlítve példaként, a módosuló földforgalmi szabályozás (Földforgalmi tv. és Fétv.) területi hatálya az „erdőnek minősülő földekre” terjed ki, de például a speciális szabályozásra való felhatalmazások során már az erdőtörvény szerint „erdőnek minősülő területeket” említ. Az első fogalom definíciója elsősorban az ingatlan-nyilvántartási művelési ágakból indul ki, a másik viszont a terület természetbeni állapotát, illetve tényleges használatát veszi alapul. Nyilvánvaló, hogy a két halmaz között jelentős eltérés lehet.
A mellékelt tájékoztatást nem bonyolítottuk az ellentmondások taglalásával, mert bízunk abban, hogy azokat a jogalkotó mielőbb megszűnteti. A jogszabályok alkalmazása során azonban a jelzett eltérésekre fokozott figyelemmel kell lenni!
3. Néhány kiegészítés a tájékoztató anyagban ismertetett egyes földhasználati kategóriákhoz
Használati megosztás
Az Oktf. tv. hatályba lépésével a használati megosztás jelentősége várhatóan visszaszorul majd. Ha ugyanis a tulajdonosok a használat megosztás mellett döntenek, akkor ezt a hasonlóan kedvező új feltételek mellett az ingatlan végleges megosztásával is megvalósíthatják.
Erdők esetében a használati megosztás lehetőségével egyébként is csak megfontoltan érdemes élni, hiszen
– a használati rendben kialakított területegységek terepi kitűzése, illetve az erdészeti nyilvántartás szükséges módosítása ebben az esetben is jelentős problémákat és költségeket eredményezhet,
– a terület elaprózódása az erdőgazdálkodás végrehajtását és hatékonyságát is nagyban akadályozhatja, továbbá
– a használati megosztásról szóló megállapodás módosításához az erdőtulajdonosok teljes egyetértése szükséges.
Tulajdonosi használat
Ha az erdőtulajdonos az erdőgazdálkodási tevékenységeket az általa kötelezően alkalmazandó erdészeti szakirányító közreműködésével meg tudja szervezni, akkor az erdőnek minősülő földek pillanatnyilag talán legkézenfekvőbb hasznosítási formája a tulajdonosi használat.
A birtoknagyság és a helyi körülmények függvényében a tulajdonosi erdőgazdálkodás hatékonysága azonban változó lehet, ami adott esetben arra sarkallhatja a tulajdonost, hogy az erdőnek minősülő földet ne maga használja, hanem azt más személy használatába, illetve kezelésébe adja, vagy azzal egy erdőbirtokossági társulathoz csatlakozzon.
Polgári jogi társaság
A polgári jogi társaság elsősorban egymással napi szintű érdemi együttműködésre képes tulajdonosi közösségek esetében elméletileg hosszabb távon is megfelelő kereteket biztosíthat arra, hogy az erdőnek minősülő föld tulajdonosi használatából fakadó előnyöket kihasználják.
A lehetőség előtérbe kerülhet az osztatlan közös tulajdon felszámolása kapcsán is, ha annak során a tulajdonosok egy része az osztatlan közös tulajdont kényszerűségből vagy szándékosan fenn akarja tartani.
Erdőbirtokossági társulat
Erdőbirtokossági társulatok az erdők privatizációját követően, a múlt század kilencvenes éveiben, majd a megbízási jogviszony létesítési lehetőségének 2009. évi megszűnését követően alakultak nagyobb számban. Elsősorban azért, mert a privatizációt követően a szomszédos magánerdő ingatlanokon kezdetben közös gazdálkodást írtak elő, és erre, illetve az osztatlan közös tulajdonban álló erdő használatára elsősorban ez a formális megoldás állt rendelkezésre, tovább az erdőbirtokossági társulatok alakítását az állam támogatással is ösztönözte.
Időközben azonban egyrészt lehetővé vált a magánerdők ingatlanonkénti önálló hasznosítása, másrészt pedig az erdőbirtokossági társulatok szabályozása egyre inkább elavult és zavarossá vált, illetve a társulatok működtetése és adózási szabályai az egyszerűsödés helyett fokozatosan a gazdasági társaságok szabályozásának szintjére bonyolódott. Emiatt egy idő után újabb erdőbirtokossági társulatok már csak szórványosan alakultak, és a meglévők is egyre nehézkesebben működnek.
Az igény a magánerdő tulajdonosok egy része esetében ugyanakkor továbbra is megvan a társult erdőgazdálkodásra, ezért a gördülékenyebb alapítás és működtetés érdekében halaszthatatlan a törvény megújítása, illetve lehetséges egyszerűsítése.
Erdőgazdálkodási haszonbérlet
Az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklusa és bizonytalan tervezhetősége, és így a haszonbér körülményes meghatározhatósága miatt korábban haszonbérleti szerződéseket erdőkre jellemzően nem kötöttek.
Az erdők haszonbérbe adása a jelenlegi erdőtörvény (amely a haszonbérbe adást eredetileg a tulajdonosoknak mindössze egyszerű többségi döntéséhez kötötte, illetve megszűntette a megbízási szerződés szerinti erdőgazdálkodás további lehetőségét) hatályba lépését, valamint a termőföldek haszonbérleti díjának személyi jövedelemadó mentessé válását követően vált gyakoribbá.
A megkötött erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződések tartalma (pl. a mindkét fél számára kockázatos előre meghatározott fix haszonbér helyett az erdőgazdálkodás mindenkori eredményétől függő haszonbér meghatározása) ugyanakkor nagyon gyakran azt jelzi, hogy a felek valójában nem is haszonbérleti, hanem a korábbi megbízási jogviszonyhoz vagy az erdőkezelési jogviszonyhoz hasonló jogviszonyt kívánnak fenntartani.
Az új használatba adási jogcímek (erdőgazdálkodási integráció, erdőkezelés), illetve a hozzájuk kapcsolódó „versenyképes” szabályozási feltételek immár lehetővé teszik, hogy a tulajdonosok a haszonbérbe adás lehetőségével a továbbiakban már csak akkor éljenek, ha valóban a klasszikus szabályok szerinti haszonbérletben gondolkodnak. Azaz az erdőgazdálkodás jogát – az erdőtörvény szabta keretek között – egy hosszú távon egyenletes és kockázatmentes hozamért cserébe teljes egészében át kívánják adni a haszonbérlő részére.
Erdőgazdálkodási integráció
Az erdőgazdálkodási integrátori jogcím sok tekintetben hasonlít az erdőgazdálkodási haszonbérlethez. A különbségek elsősorban arra vezethetőek vissza, hogy az erdőgazdálkodási integrátorok várhatóan lényegesen nagyobb erdőterületen gazdálkodnak majd, amelyen hosszú távon kiegyenlítettebb, eredményesebb és hatékonyabb erdőgazdálkodás folytatható. Ez kihatással lehet az egyes erdőingatlanokon folytatott gazdálkodás eredményességére és biztonságára is, illetve egy ekkora üzem esetén az egyes ingatlanok ráfordításai és bevételei között már nagyon nehéz egyértelmű határokat húzni.
Az előbbiekkel összefüggésben az erdőgazdálkodási integrátor az erdőgazdálkodási integrátori járadékra (Ft/ha/év) fő szabály szerint nem a kérdéses ingatlanon, hanem a teljes gazdálkodási területén várható hosszú távú hozamok alapján tesz ajánlatot, ami így akár pozitív, akár negatív irányban kisebb-nagyobb mértékben eltérhet a kérdéses ingatlan adott időszakban várható hozamaitól.
Az új jogcím fogadtatása a gyakorlatban dől majd el. Előre láthatóan azok az erdőtulajdonosok választják majd, akik számára az erdőgazdálkodás hosszú távú szakmai garanciája legalább olyan fontos, mint az erdeik hasznosításából származó rövid távú anyagi hasznok, illetve az erdőgazdálkodás ügyes-bajos dolgaival nem kívánnak foglalkozni. Nyilvánvalóan azok számára is előnyös lehet a konstrukció, akiknek az ingatlanán a szerződéses időszakban összességében inkább ráfordítás igényes erdőgazdálkodási tevékenységek (erdőfelújítás, erdőnevelés) merülnek fel, ami rövid-középtávon önállóan csak veszteséges, vagy minimális – az integrátori járadéknál kisebb – hozammal járó erdőgazdálkodásra adna lehetőséget.
Erdőkezelés
Az erdőkezelés ugyancsak egy új magán erdőgazdálkodási szerveződési forma, amely sok tekintetben hasonlít a korábbi megbízott erdőgazdálkodási tevékenységhez. Ebben az esetben is megbízási típusú jogviszonyról van szó, azaz – bár a Fétv. a föld használati jogának átengedési lehetőségei között említi, és a speciális rendelkezéseknek megfelelően az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként az erdőkezelőt veszi nyilvántartásba – a tulajdonos az erdő használatának jogát és kockázatait valójában nem adja át az erdőkezelő részére. Az erdőkezelési szerződéssel az erdőtulajdonos csak azt biztosítja, hogy az ő folyamatos (célszerűen évenkénti egyszeri) tájékoztatása, a gazdálkodás főbb paramétereire vonatkozó döntéseinek kikérése, az esetleges személyes közreműködése, valamint a részére történő korrekt anyagi elszámolás mellett egy arra alkalmas erdészeti szakmai vállalkozás elvégezze az erdőgazdálkodási feladatokat.
Osztatlan közös tulajdon esetében az erdőkezelésbe adással az erdőtulajdonosok egyben a gazdálkodási tevékenység tekintetében az egyszemélyi formális képviseletüket is biztosítani tudják.
Az erdőgazdálkodásból származó tulajdonosi jövedelem a három utóbb ismertetett jogcím közül az erdőkezelés esetén mutathatja a legszorosabb összefüggést a gazdálkodás tényleges eredményével.
Az erdőkezelő vállalkozás erdőgazdálkodási tevékenységének nagyságrendje várhatóan ugyancsak lehetőséget biztosít majd a hatékony erdőgazdálkodásra. Az erdőkezelés költségei emellett kiszámíthatóak és tervezhetőek. Mindezek lehetőséget biztosíthatnak az erdőtulajdon eredményes tulajdonosi hasznosítására. A tulajdonos és az erdőkezelő közötti folyamatos kapcsolattartás, valamint a folyamatos évenkénti elszámolási kötelezettség teljesítése ugyanakkor az erdőkezelő részéről plusz költségekkel járhat.
Az erdőkezelés mellett elérhető tulajdonosi jövedelem az előbbiekből következően évről-évre változhat. Amennyiben ez a tulajdonos szempontjából kedvezőtlen, az erdőkezelő kapcsolt pénzügyi szolgáltatással, időszakonkénti elszámolás mellett az erdőgazdálkodásból származó változó tulajdonosi jövedelmek kiegyenlítettebb folyósítását is biztosíthatja.
Az erdőkezelést az előbbiek alapján várhatóan azok választják majd, akik az erdeik hasznosítását személyesen is „kézben kívánják tartani”, illetve a gazdálkodás kockázatainak vállalása mellett igényt tartanak a gazdálkodás tényleges hasznaira, de az erdőgazdálkodással járó napi rutinfeladatokat nem tudják, vagy nem kívánják felvállalni.
Forrás: NAK/Szalai Károly
A cikk dátuma July 2nd, 2020
József Duska
Tisztelt MEGOSZ Tagok
Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok
Tisztelt Erdőgazdálkodók
A július 1-től változó, illetve újonnan megjelenő jogszabályok között a magán erdőgazdálkodás szakmai irányításának szempontjából meghatározó fontosságú a 244/2020. (V. 28.) Korm. rendelet az erdészeti szakszemélyzet és az erdészeti szakirányító vállalkozás tevékenységének és nyilvántartásának, valamint az erdészeti szakszemélyzet továbbképzésének szabályairól (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A2000244.KOR&×hift=fffffff4&&txtreferer=00000001.TXT) szóló jogszabály.
A rendelettel kapcsolatban a legtöbb kérdés az erdészeti szakszemély eddig határozatlan idejű besorolásának változásával merül fel amit a rendelet a következő módon szabályoz:
244/2020 (V.28) Kormányrendelet 32. § (1) bekezdése szerint a rendelet hatálybalépésekor nyilvántartásban szereplő jogosult erdészeti szakszemélyzet határozatlan időre szóló jogosult erdészeti szakszemélyzeti kiemelt besorolása
a) középfokú erdészeti végzettséggel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező, illetve erdésztechnikusi végzettségű, kizárólag szakfeladatokat ellátó (nem rendészeti) erdészeti szakszemélyzet esetében 2022. július 1-jéig,
b) középfokú erdészeti végzettséggel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező, illetve erdésztechnikusi végzettségű, rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet esetében 2023. július 1-jéig,
c) felsőfokú erdészeti szakirányú végzettségű szakszemélyzet esetében 2024. július 1-jéig,
d) felsőfokú erdészeti szakirányú végzettségen felül egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező szakszemélyzet esetében 2025. július 1-jéig
tartó határozott időtartamra módosul.
A rendelet magánerdő gazdálkodást érintő szabályozását a következőkben foglalta össze a NAK szakértője.
Forrás: NAK/Szalai Károly
2020. július 1-től jelentős mértékben megváltozik az erdészeti szakirányítási tevékenységre vonatkozó törvényi és végrehajtási rendeleti szabályozás. Az alábbiakban a főbb változásokat foglaljuk össze.
Az erdészeti szakirányításra, és az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére vonatkozó szabályozást jelenleg az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) X. fejezete (Az erdészeti munkák szakmai irányítása, az erdő őrzése), valamint az erdészeti szakszemélyzet és a jogosult erdészeti szakszemélyzet nyilvántartásba vételének és nyilvántartásból való törlésének, továbbképzésének, szolgálati tevékenységének részletes szabályairól, valamint az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek szolgálati tevékenységének egyes szabályairól szóló 71/2010. (V. 13.) FVM rendelet tartalmazza.
A szabályozási területre már az 1996. évi erdőtörvény óta jellemző, hogy a törvény néhány rendelkezésben mindössze a főbb szabályokat,
– az erdőgazdálkodók erdészeti szakszemélyzet alkalmazási kötelezettségét,
– az erdészeti szakszemélyzet jogosultságainak és kötelezettségeinek tételes felsorolását, valamint
– az erdészeti szakirányítói névjegyzék adattartalmát
rögzíti. Az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére – nyilvántartására, esküjére képzésére, továbbképzésére, esetleges elmarasztalására, egyenruhájára, igazolványára, jelvényére, stb. – vonatkozó átfogó részletszabályozást pedig egy külön végrehajtási rendelet (korábban Erdészeti Szolgálati Szabályzat néven) tartalmazza.
Ez a tartalmi megosztás a továbbiakban is fennmarad, ami viszont indokolttá tette, hogy a végrehajtási rendeleti szabályozás miniszteri rendelet helyett kormányrendeletben kapjon helyet. Ezt a cserét is szolgálja a most megjelent, és 2020. július 1-én hatályba lépő, az erdészeti szakszemélyzet és az erdészeti szakirányító vállalkozás tevékenységének és nyilvántartásának, valamint az erdészeti szakszemélyzet továbbképzésének szabályairól 244/2020. (V. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet).
Az Evt. kapcsolódó módosításai
A rendelet megalkotásához kapcsolódóan ugyancsak 2020. július 1-i hatályba lépéssel néhány ponton módosul, illetve kiegészül az Evt. említett X. fejezete is. A módosítások elsősorban fogalmi pontosítások, a kiegészítések pedig az erdészeti szakszemélyzetnek és az őt alkalmazó erdőgazdálkodónak, illetve mindkettőjük viszonylatában az erdészeti szakirányító vállalkozásnak az erdészeti szakirányítás során egymás irányában fennálló viszonyrendszerét szabályozzák.
A törvénymódosítás során újragondolást igényelt, hogy az erdőgazdálkodás szakszerűségét biztosító szakirányítói szolgáltatások milyen típusú, lehetőleg tartamos jogviszonyokban nyújthatók magas színvonalon, átláthatóan, jogszerűen úgy, hogy a szakirányító alkalmazásának kötelezettsége a rendeltetését valóban be is töltse.
A jogalkotó abból indult ki, hogy erdészeti munkák szakmai irányítását csak korszerű, folyamatosan megújuló szakmai tudás birtokában, üzletszerű tevékenység esetén pedig csak vállalkozási formában lehet végezni, a szakirányítási munka letéteményesei pedig továbbra is – erdészeti szakirányító vállalkozás megbízása esetén is – a képzett és gyakorlott erdészeti szakszemélyzet.
A törvény a módosítást követően immár kifejezetten rögzíti, hogy az erdészeti szakirányítási tevékenység során a szakmai tudást össze kell hangolni az erdőkhöz fűződő közérdekekkel és az erdőgazdálkodó érdekeivel. Az erdészeti szakszemélyzetre és az erdészeti szakirányító vállalkozásra egyaránt értelmezhető kötelezettségnek a törvényi rögzítése azért is fontos, mert a közérdek figyelembe vétele a polgári jogi jogviszonyokban nem magától értetődő és elvárt kötelezettség.
Az erdészeti szakszemélyzet továbbra is önálló felelősséggel tartozik az általa ellátott szakirányítási tevékenységért, és ezzel összefüggésben közvetlenül számon kérhető az erdészeti hatósági eljárásokban. Az elváráshoz kapcsolódóan ugyanakkor a törvény a továbbiakban azt is rögzíti, hogy
– az erdőgazdálkodó az általa alkalmazott szakirányítónak, továbbá a szakirányító vállalkozás a szakszemélyzetének késedelem nélkül köteles rendelkezésére bocsátani a szakirányítási tevékenység ellátásához szükséges, a szakirányított területen az erdőgazdálkodást befolyásoló minden információt, valamint
– a szakirányító az alkalmazója közérdekkel ellentétes, jogszabályba ütköző utasítását köteles megtagadni.
Az erdészeti szakirányítási tevékenység ismertetett felelősségi viszonyai nem új keletűek, a most közvetlenül is nyilvánvalóvá tett rendelkezések áttételesen nagyrészt az eddigi szabályozásból is levezethetőek voltak. Fontos ugyanakkor, hogy az erdőgazdálkodók, valamint a magán erdőgazdálkodásban a jövőben várhatóan mind szakirányítóként, mind pedig erdőgazdálkodóként előtérbe kerülő, és ezáltal folyamatosan bővülő erdészeti szakirányító vállalkozások az ismertetett felelősségi viszonyokat a tevékenységük megtervezése és megszervezése során vegyék figyelembe. Illetve ha ebben a tekintetben bármilyen ellentmondás merül fel, akkor azt jelezzék a szakmai érdekvédelmi szervezetek vagy a jogalkotó felé.
Az új végrehajtási rendeleti szabályozás főbb változásai
A kormányrendelet az Evt. erdészeti szakirányításra vonatkozó, előbbiekben ismertetett, bővített szabályozásához kapcsolódó részletszabályokat határozza meg. A rendelet teljes szövege itt olvasható.
A kormányrendelet felépítése és főbb tartalmi elemei hasonlóak a jelenleg hatályos miniszteri rendeletéhez, azaz meghatározza
– az erdészeti szakirányítási tevékenység gyakorlásához a törvényben előírt nyilvántartásba történő bejegyzés személyi feltételeit,
– a kiemelt besorolások nyilvántartásba vételének feltételeit,
– az előbbiekkel összhangban a nyilvántartásba vételi kérelmek taralmi elemeit,
– a nyilvántartásból történő törlés eseteit,
– a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás módját,
– az erdészeti szakszemélyzet alap- és kiegészítő képzésének rendszerét,
– az erdészeti szakirányítókkal szemben önállóan alkalmazható jogkövetkezményeket,
– az erdészeti szakszemélyzet esküjét, egyenruháját, igazolványát és jelvényét, valamint
– az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek egyenruháját, igazolványát és jelvényét.
A részleteket illetően viszont több módosításra, illetve kiegészítésre került sor, melyek közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:
– Az erdészeti szakszemélyzetnek az erdészeti szakirányítási tevékenységért való önálló felelősségéhez kapcsolódóan a Korm. rendelet általános szabályként
• nyilvánvalóvá teszi, hogy a szakirányítói ellenjegyzés alatt erdészeti szakirányító vállalkozás megbízása esetén is az erdészeti szakszemélyzet személyes ellenjegyzését kell érteni, illetve
• meghatározza az ellenjegyzés módját, és tartalmát.
– A jogosult erdészeti szakszemélyzet kiemelt besorolás nyilvántartásba vétele – az eddigi, illetve az egyéb erdészeti szakszemélyzetre és az erdészeti szakirányító vállalkozásra a továbbiakban is érvényes fő szabálytól eltérően – nem határozatlan, hanem 5 éves határozott időtartamra szól. Ennek lejárta előtt kezdeményezni kell annak meghosszabbítását. A meghosszabbítás feltétele a kiegészítő képzési előírások teljesítése.
– Az erdészeti szakirányítás szakmai színvonalának növelése érdekében a továbbiakban is elvárás lesz a jogosult erdészeti szakszemélyzettől, hogy a tevékenysége kezdetén alapképzésen, később pedig rendszeresen – ötéves ciklusokban, meghatározott kreditpont összegyűjtésével – kötelező illetve választható kiegészítő képzéseken vegyen részt, és az előírt vizsgákat letegye.
– Lehetővé válik mind az erdészeti szakszemélyzet, mind pedig az erdészeti szakirányító vállalkozás részére az erdészeti szakirányítási tevékenység szüneteltetése, és ennek a nyilvántartásba való bejegyeztetése. Ennek elsősorban a jogosult erdészeti szakszemélyzet esetében van jelentősége, mert ők a szüneteltetés időtartamára mentesülnek a kiegészítő képzési előírások alól, illetve a kiemelt besorolásuk öt éves nyilvántartási időszaka a szüneteltetés időtartamával meghosszabbodik.
– A Korm. rendelet is meghatározza azokat a jogszerűtlen cselekményeket, amelyek esetében a jogosult erdészeti szakszemélyzet elmarasztalására kerülhet sor. Ilyen elmarasztalások a továbbiakban az alábbiak lehetnek:
• a figyelmeztetés (egy éven belül csak egy alkalommal lehetséges),
• a tevékenység gyakorlásától 30 naptól egy évig terjedő időszakra történő eltiltás, valamint
• a jogosult erdészeti szakszemélyzeti kiemelt besorolás törlése (egy évig nem kérhető újra).
– A Korm. rendelet kiemeli, hogy az erdészeti szakszemélyzet tevékenységtől való eltiltása az őt alkalmazó erdészeti szakirányító vállalkozást – függetlenül az erdőgazdálkodóval fennálló megbízási szerződése tartalmától – nem mentesíti attól, hogy az erdő állapotát továbbra is figyelemmel kísérje, és az erdő fennmaradását, fejlődését veszélyeztető állapotról, eseményről, vad általi károsításról a tudomásszerzést követően az erdőgazdálkodót haladéktalanul értesítse, illetve a veszély elhárításában a tőle elvárható módon közreműködjön.
– Az előbbiekkel összefüggésben az erdészeti szakirányítói névjegyzékben mind az erdészeti szakszemélyzet, mind pedig az erdészeti szakirányító vállalkozás státusza (érvényes, szüneteltetett, tevékenységtől eltiltott és törölt) is rögzítésre kerül. Az erdészeti szakirányítási tevékenység gyakorlásának az előfeltétele pedig a továbbiakban értelemszerűen az „érvényes” státusz lesz.
– A Korm. rendelet átmeneti rendelkezésekkel rendezi, hogy az eddig határozatlan időtartamra szóló jogosult erdészeti szakszemélyzeti kiemelt besorolás bejegyzések – az erdészeti szakszemélyzet egyéb kiemelt besorolásai, illetve további felsőfokú végzettségei függvényében – milyen lejárati idővel változnak határozott idejű bejegyzéssé, illetve az egyes esetekben milyen kiegészítő képzési elvárások vonatkoznak a bejegyzés első alkalommal történő meghosszabbítására.
– A Korm. rendelet az erdészeti szakszemélyzetre vonatkozó szabályozás mellett immár az erdészeti szakirányító vállalkozások tevékenységére és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket is meghatározza.
– Erdészeti szakirányító vállalkozásként az vehető nyilvántartásba, aki, vagy amely
• erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói, erdészeti szolgáltatási tevékenységi körrel bejegyzett jogi személynek minősülő vállalkozás, vagy egyéni vállalkozó,
• jogi személy esetében nem áll felszámolás vagy végelszámolás alatt, és nem indult ellene fizetésképtelenségi vagy kényszertörlési eljárás,
• a Korm. rendeletben meghatározott módon* legalább egy, erdészeti iratok ellenjegyzésére jogosult, „érvényes” státuszban nyilvántartott jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik, és
• elektronikus kapcsolattartásra szolgáló kézbesítési címmel rendelkezik, és azt az erdészeti hatóságnak bejelenti.
*Fontos változás, hogy a továbbiakban jogosult erdészeti szakszemélyzet bevonására az egyszerű megbízási jogviszony – ahogy az erdőgazdálkodók esetében – ebben az esetben sem elfogadott!
– „Erdőgazdálkodásra jogosult” kiemelt besorolással** azt az erdészeti szakirányító vállalkozást lehet nyilvántartani, amelyik az előbbieken felül az alábbi feltételeknek is megfelel:
• jogi személy esetén a törvényes képviselője és személyesen közreműködő tagjai közül legalább egy személy, egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozó egy személyben
o jogosult erdészeti szakszemélyzetként a nyilvántartásban „érvényes” státuszban szerepel,
o felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik,
o rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, és
o legalább 5 éves időtartamban jogosult erdészeti szakszemélyzetként szerepelt a nyilvántartásban, továbbá
• az erdőgazdálkodásába vont összes terület alapulvételével, minden megkezdett ezer hektár után legalább egy jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik.
**Erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás jogosult a továbbiakban erdőnek minősülő földet erdőgazdálkodási haszonbérleti, erdőgazdálkodási integrátori vagy erdőkezelői szerződéssel használatba venni.
Erdészeti szakirányító vállalkozás nyilvántartási jogosultságai tekintetében nem lehet figyelembe venni azt az erdészeti szakszemélyzetet, akivel szemben a nyilvántartás adatai alapján az erdészeti hatóság a kérelem benyújtását megelőző 3 éven belül végleges határozattal megállapított erdővédelmi bírságot alkalmazott!
– Az erdészeti szakirányítói névjegyzékbe való bejegyzést erdészeti szakirányító vállalkozás esetén hatósági bizonyítvány igazolja.
A cikk dátuma June 16th, 2020
József Duska
Tisztelt MEGOSZ Tagok
Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok
Tisztelt Erdőgazdálkodók
Az Alkotmánybíróság a mai napon közzétett határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 2017. évi módosításának számos eleme. Az Alkotmánybíróság ezért e rendelkezéseket megsemmisítette, lehetővé téve az erdészeti, illetőleg természetvédelmi hatóság számára, hogy valamennyi erdőben az adott erdő egyedi természeti értékeire tekintettel rendelhesse el az értékek megóvásához feltétlenül szükséges intézkedéseket.
Az ügyben az alapvető jogok biztosa fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettessel egyetértve úgy ítélte meg, hogy az erdőtörvény módosítása elsősorban az erdőgazdálkodók érdekeit szolgálja, és a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnak.
Az Alkotmánybíróság határozatában leszögezte, hogy az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése alapján az állam a jövő nemzedékek mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rábízott, a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális kincseket, ekként a jelen generációk használati és hasznosítási joga nem korlátlan. Ezek a jogok csak addig terjedhetnek, ameddig azok sem magukat az önállóan is védelemben részesítendő természeti értékeket, sem pedig a jövő nemzedékek érdekeinek megóvását nem veszélyeztetik. Ez az általános zsinórmérték az erdőkre, mint a P) cikk (1) bekezdése szerint a nemzet közös örökségének részét képező természeti értékekre vonatkozó jogi szabályozás alkotmányossági vizsgálata során is irányadó.
A Natura 2000 területek olyan mezőgazdasági területek, amelyeken az adott területen élő növény- és állatfajok megóvása érdekében gazdálkodási tevékenység csak jelentős korlátozásokkal, speciális környezet- és természetvédelmi előírások betartásával folytatható. 2017-től kezdődően azonban a jogalkotó a Natura 2000 védelmi rendeltetés fogalmát akként változtatta meg, hogy az ilyen minősítésű erdőterületek jelentős része elveszítette Natura 2000 védelmi rendeltetését, ezáltal az erdő fenntartásának egyetlen célja a gazdasági szempontok maximális érvényesítése lett. Az Alkotmánybíróság rámutatott: valamely terület éppen azért tartozik a Natura 2000 hálózatba, mert ott valamilyen különleges védelemre szoruló növény- vagy állatfaj él. Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a magán-erdőtulajdonosok tulajdonhoz való joga nem igazolhatja a gazdasági érdekek előmozdítását a természeti értékek védelmével szemben, és az erdőgazdálkodók nem formálhatnak alkotmányosan védett jogot arra, hogy a természeti értékkel bíró erdőkben további gazdálkodási jogosultságokat kapjanak a természetvédelmi szempontok érvényesítésének kárára. Az Alkotmánybíróság ezért az erdőtörvény 2017. évi módosításának a Natura 2000 erdőterületeket érintő elemeit megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság szintén alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette az erdőtörvény módosításának azon elemét, amely a védett természeti területen levő erdők esetében lehetővé tette a gazdasági rendeltetés megjelölését.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette továbbá azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a helyi jelentőségű védett természeti területek védelmi rendeltetésének bejegyzését a korábbi szabály megváltoztatásával immáron az erdőgazdálkodó előzetes beleegyezéséhez kötötték, valamint a hagyásfák és holtfák visszahagyására vonatkozó egyes szabályokat is. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem ellentétes ugyanakkor az Alaptörvénnyel az erdőtörvény azon módosítása, amely alapján az egyes erdők védelmi rendeltetéseinek sorrendje úgy változott meg, hogy immáron az árvízvédelmi és honvédelmi rendeltetés megelőzi a természetvédelmi rendeltetést.
Az Alkotmánybíróság vizsgálta az erdőtörvény 2017. évi módosításának azon szabályát is, amely az állami tulajdonú erdőkben lényegében általánossá tette a tarvágás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság megállapította: a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában, mellyel az állami tulajdonú erdők esetében semmilyen alapvető jog vagy alkotmányos érték nem állítható szembe, ekként az alkotmányosan nem igazolható. Ezért az erre vonatkozó rendelkezéseket is megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság végül az erdőtörvény, illetőleg a természetvédelmi törvény azon rendelkezését is megsemmisítette, mely a természetvédelmi területeken lévő erdőkben végezhető tevékenységekhez kapcsolódóan a korábbi természetvédelmi engedélyezési eljárás helyébe az erdészeti hatósághoz teendő bejelentést vezette be.
A határozathoz Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Handó Tünde, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt fűztek.
Az Alkotmánybíróság határozatának további részletei ezen a linken olvashatóak.
Forrás:
https://www.alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/alaptorveny-ellenes-az-erdotorveny-2017-es-modositasa
A határozat teljes szövege: sz_ii_201_2019_
Üdvözlettel:
Duska József
ügyvezető elnök
MEGOSZ
