Tisztelt MEGOSZ Tagok

Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok

Tisztelt Erdőgazdálkodók

a) középfokú erdészeti végzettséggel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező, illetve erdésztechnikusi végzettségű, kizárólag szakfeladatokat ellátó (nem rendészeti) erdészeti szakszemélyzet esetében 2022. július 1-jéig,

b) középfokú erdészeti végzettséggel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező, illetve erdésztechnikusi végzettségű, rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet esetében 2023. július 1-jéig,

c) felsőfokú erdészeti szakirányú végzettségű szakszemélyzet esetében 2024. július 1-jéig,

d) felsőfokú erdészeti szakirányú végzettségen felül egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező szakszemélyzet esetében 2025. július 1-jéig

tartó határozott időtartamra módosul.

2020. július 1-től jelentős mértékben megváltozik az erdészeti szakirányítási tevékenységre vonatkozó törvényi és végrehajtási rendeleti szabályozás. Az alábbiakban a főbb változásokat foglaljuk össze.

Az erdészeti szakirányításra, és az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére vonatkozó szabályozást jelenleg az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) X. fejezete (Az erdészeti munkák szakmai irányítása, az erdő őrzése), valamint az erdészeti szakszemélyzet és a jogosult erdészeti szakszemélyzet nyilvántartásba vételének és nyilvántartásból való törlésének, továbbképzésének, szolgálati tevékenységének részletes szabályairól, valamint az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek szolgálati tevékenységének egyes szabályairól szóló 71/2010. (V. 13.) FVM rendelet tartalmazza.

A szabályozási területre már az 1996. évi erdőtörvény óta jellemző, hogy a törvény néhány rendelkezésben mindössze a főbb szabályokat,
–    az erdőgazdálkodók erdészeti szakszemélyzet alkalmazási kötelezettségét,
–    az erdészeti szakszemélyzet jogosultságainak és kötelezettségeinek tételes felsorolását, valamint
–    az erdészeti szakirányítói névjegyzék adattartalmát
rögzíti. Az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére – nyilvántartására, esküjére képzésére, továbbképzésére, esetleges elmarasztalására, egyenruhájára, igazolványára, jelvényére, stb. – vonatkozó átfogó részletszabályozást pedig egy külön végrehajtási rendelet (korábban Erdészeti Szolgálati Szabályzat néven) tartalmazza.

Ez a tartalmi megosztás a továbbiakban is fennmarad, ami viszont indokolttá tette, hogy a végrehajtási rendeleti szabályozás miniszteri rendelet helyett kormányrendeletben kapjon helyet. Ezt a cserét is szolgálja a most megjelent, és 2020. július 1-én hatályba lépő, az erdészeti szakszemélyzet és az erdészeti szakirányító vállalkozás tevékenységének és nyilvántartásának, valamint az erdészeti szakszemélyzet továbbképzésének szabályairól 244/2020. (V. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet).

Az Evt. kapcsolódó módosításai

A rendelet megalkotásához kapcsolódóan ugyancsak 2020. július 1-i hatályba lépéssel néhány ponton módosul, illetve kiegészül az Evt. említett X. fejezete is. A módosítások elsősorban fogalmi pontosítások, a kiegészítések pedig az erdészeti szakszemélyzetnek és az őt alkalmazó erdőgazdálkodónak, illetve mindkettőjük viszonylatában az erdészeti szakirányító vállalkozásnak az erdészeti szakirányítás során egymás irányában fennálló viszonyrendszerét szabályozzák.

A törvénymódosítás során újragondolást igényelt, hogy az erdőgazdálkodás szakszerűségét biztosító szakirányítói szolgáltatások milyen típusú, lehetőleg tartamos jogviszonyokban nyújthatók magas színvonalon, átláthatóan, jogszerűen úgy, hogy a szakirányító alkalmazásának kötelezettsége a rendeltetését valóban be is töltse.

A jogalkotó abból indult ki, hogy erdészeti munkák szakmai irányítását csak korszerű, folyamatosan megújuló szakmai tudás birtokában, üzletszerű tevékenység esetén pedig csak vállalkozási formában lehet végezni, a szakirányítási munka letéteményesei pedig továbbra is – erdészeti szakirányító vállalkozás megbízása esetén is – a képzett és gyakorlott erdészeti szakszemélyzet.

A törvény a módosítást követően immár kifejezetten rögzíti, hogy az erdészeti szakirányítási tevékenység során a szakmai tudást össze kell hangolni az erdőkhöz fűződő közérdekekkel és az erdőgazdálkodó érdekeivel. Az erdészeti szakszemélyzetre és az erdészeti szakirányító vállalkozásra egyaránt értelmezhető kötelezettségnek a törvényi rögzítése azért is fontos, mert a közérdek figyelembe vétele a polgári jogi jogviszonyokban nem magától értetődő és elvárt kötelezettség.

Az erdészeti szakszemélyzet továbbra is önálló felelősséggel tartozik az általa ellátott szakirányítási tevékenységért, és ezzel összefüggésben közvetlenül számon kérhető az erdészeti hatósági eljárásokban. Az elváráshoz kapcsolódóan ugyanakkor a törvény a továbbiakban azt is rögzíti, hogy
–    az erdőgazdálkodó az általa alkalmazott szakirányítónak, továbbá a szakirányító vállalkozás a szakszemélyzetének késedelem nélkül köteles rendelkezésére bocsátani a szakirányítási tevékenység ellátásához szükséges, a szakirányított területen az erdőgazdálkodást befolyásoló minden információt, valamint
–    a szakirányító az alkalmazója közérdekkel ellentétes, jogszabályba ütköző utasítását köteles megtagadni.

Az erdészeti szakirányítási tevékenység ismertetett felelősségi viszonyai nem új keletűek, a most közvetlenül is nyilvánvalóvá tett rendelkezések áttételesen nagyrészt az eddigi szabályozásból is levezethetőek voltak. Fontos ugyanakkor, hogy az erdőgazdálkodók, valamint a magán erdőgazdálkodásban a jövőben várhatóan mind szakirányítóként, mind pedig erdőgazdálkodóként előtérbe kerülő, és ezáltal folyamatosan bővülő erdészeti szakirányító vállalkozások az ismertetett felelősségi viszonyokat a tevékenységük megtervezése és megszervezése során vegyék figyelembe. Illetve ha ebben a tekintetben bármilyen ellentmondás merül fel, akkor azt jelezzék a szakmai érdekvédelmi szervezetek vagy a jogalkotó felé.

Az új végrehajtási rendeleti szabályozás főbb változásai

A kormányrendelet az Evt. erdészeti szakirányításra vonatkozó, előbbiekben ismertetett, bővített szabályozásához kapcsolódó részletszabályokat határozza meg. A rendelet teljes szövege itt olvasható.
A kormányrendelet felépítése és főbb tartalmi elemei hasonlóak a jelenleg hatályos miniszteri rendeletéhez, azaz meghatározza
–    az erdészeti szakirányítási tevékenység gyakorlásához a törvényben előírt nyilvántartásba történő bejegyzés személyi feltételeit,
–    a kiemelt besorolások nyilvántartásba vételének feltételeit,
–    az előbbiekkel összhangban a nyilvántartásba vételi kérelmek taralmi elemeit,
–    a nyilvántartásból történő törlés eseteit,
–    a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás módját,
–    az erdészeti szakszemélyzet alap- és kiegészítő képzésének rendszerét,
–    az erdészeti szakirányítókkal szemben önállóan alkalmazható jogkövetkezményeket,
–    az erdészeti szakszemélyzet esküjét, egyenruháját, igazolványát és jelvényét, valamint
–    az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek egyenruháját, igazolványát és jelvényét.

A részleteket illetően viszont több módosításra, illetve kiegészítésre került sor, melyek közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:

–    Az erdészeti szakszemélyzetnek az erdészeti szakirányítási tevékenységért való önálló felelősségéhez kapcsolódóan a Korm. rendelet általános szabályként
•    nyilvánvalóvá teszi, hogy a szakirányítói ellenjegyzés alatt erdészeti szakirányító vállalkozás megbízása esetén is az erdészeti szakszemélyzet személyes ellenjegyzését kell érteni, illetve
•    meghatározza az ellenjegyzés módját, és tartalmát.
–    A jogosult erdészeti szakszemélyzet kiemelt besorolás nyilvántartásba vétele – az eddigi, illetve az egyéb erdészeti szakszemélyzetre és az erdészeti szakirányító vállalkozásra a továbbiakban is érvényes fő szabálytól eltérően – nem határozatlan, hanem 5 éves határozott időtartamra szól. Ennek lejárta előtt kezdeményezni kell annak meghosszabbítását. A meghosszabbítás feltétele a kiegészítő képzési előírások teljesítése.

–    Az erdészeti szakirányítás szakmai színvonalának növelése érdekében a továbbiakban is elvárás lesz a jogosult erdészeti szakszemélyzettől, hogy a tevékenysége kezdetén alapképzésen, később pedig rendszeresen – ötéves ciklusokban, meghatározott kreditpont összegyűjtésével – kötelező illetve választható kiegészítő képzéseken vegyen részt, és az előírt vizsgákat letegye.

–    Lehetővé válik mind az erdészeti szakszemélyzet, mind pedig az erdészeti szakirányító vállalkozás részére az erdészeti szakirányítási tevékenység szüneteltetése, és ennek a nyilvántartásba való bejegyeztetése. Ennek elsősorban a jogosult erdészeti szakszemélyzet esetében van jelentősége, mert ők a szüneteltetés időtartamára mentesülnek a kiegészítő képzési előírások alól, illetve a kiemelt besorolásuk öt éves nyilvántartási időszaka a szüneteltetés időtartamával meghosszabbodik.

–    A Korm. rendelet is meghatározza azokat a jogszerűtlen cselekményeket, amelyek esetében a jogosult erdészeti szakszemélyzet elmarasztalására kerülhet sor. Ilyen elmarasztalások a továbbiakban az alábbiak lehetnek:
•    a figyelmeztetés (egy éven belül csak egy alkalommal lehetséges),
•    a tevékenység gyakorlásától 30 naptól egy évig terjedő időszakra történő eltiltás, valamint
•    a jogosult erdészeti szakszemélyzeti kiemelt besorolás törlése (egy évig nem kérhető újra).

–    A Korm. rendelet kiemeli, hogy az erdészeti szakszemélyzet tevékenységtől való eltiltása az őt alkalmazó erdészeti szakirányító vállalkozást – függetlenül az erdőgazdálkodóval fennálló megbízási szerződése tartalmától – nem mentesíti attól, hogy az erdő állapotát továbbra is figyelemmel kísérje, és az erdő fennmaradását, fejlődését veszélyeztető állapotról, eseményről, vad általi károsításról a tudomásszerzést követően az erdőgazdálkodót haladéktalanul értesítse, illetve a veszély elhárításában a tőle elvárható módon közreműködjön.

–    Az előbbiekkel összefüggésben az erdészeti szakirányítói névjegyzékben mind az erdészeti szakszemélyzet, mind pedig az erdészeti szakirányító vállalkozás státusza (érvényes, szüneteltetett, tevékenységtől eltiltott és törölt) is rögzítésre kerül. Az erdészeti szakirányítási tevékenység gyakorlásának az előfeltétele pedig a továbbiakban értelemszerűen az „érvényes” státusz lesz.

–    A Korm. rendelet átmeneti rendelkezésekkel rendezi, hogy az eddig határozatlan időtartamra szóló jogosult erdészeti szakszemélyzeti kiemelt besorolás bejegyzések – az erdészeti szakszemélyzet egyéb kiemelt besorolásai, illetve további felsőfokú végzettségei függvényében – milyen lejárati idővel változnak határozott idejű bejegyzéssé, illetve az egyes esetekben milyen kiegészítő képzési elvárások vonatkoznak a bejegyzés első alkalommal történő meghosszabbítására.

–    A Korm. rendelet az erdészeti szakszemélyzetre vonatkozó szabályozás mellett immár az erdészeti szakirányító vállalkozások tevékenységére és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket is meghatározza.

–    Erdészeti szakirányító vállalkozásként az vehető nyilvántartásba, aki, vagy amely
•    erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói, erdészeti szolgáltatási tevékenységi körrel bejegyzett jogi személynek minősülő vállalkozás, vagy egyéni vállalkozó,
•    jogi személy esetében nem áll felszámolás vagy végelszámolás alatt, és nem indult ellene fizetésképtelenségi vagy kényszertörlési eljárás,
•    a Korm. rendeletben meghatározott módon* legalább egy, erdészeti iratok ellenjegyzésére jogosult, „érvényes” státuszban nyilvántartott jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik, és
•    elektronikus kapcsolattartásra szolgáló kézbesítési címmel rendelkezik, és azt az erdészeti hatóságnak bejelenti.
*Fontos változás, hogy a továbbiakban jogosult erdészeti szakszemélyzet bevonására az egyszerű megbízási jogviszony – ahogy az erdőgazdálkodók esetében – ebben az esetben sem elfogadott!

–    „Erdőgazdálkodásra jogosult” kiemelt besorolással** azt az erdészeti szakirányító vállalkozást lehet nyilvántartani, amelyik az előbbieken felül az alábbi feltételeknek is megfelel:
•    jogi személy esetén a törvényes képviselője és személyesen közreműködő tagjai közül legalább egy személy, egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozó egy személyben
o    jogosult erdészeti szakszemélyzetként a nyilvántartásban „érvényes” státuszban szerepel,
o    felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik,
o    rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, és
o    legalább 5 éves időtartamban jogosult erdészeti szakszemélyzetként szerepelt a nyilvántartásban, továbbá
•    az erdőgazdálkodásába vont összes terület alapulvételével, minden megkezdett ezer hektár után legalább egy jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik.
**Erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás jogosult a továbbiakban erdőnek minősülő földet erdőgazdálkodási haszonbérleti, erdőgazdálkodási integrátori vagy erdőkezelői szerződéssel használatba venni.
Erdészeti szakirányító vállalkozás nyilvántartási jogosultságai tekintetében nem lehet figyelembe venni azt az erdészeti szakszemélyzetet, akivel szemben a nyilvántartás adatai alapján az erdészeti hatóság a kérelem benyújtását megelőző 3 éven belül végleges határozattal megállapított erdővédelmi bírságot alkalmazott!

–    Az erdészeti szakirányítói névjegyzékbe való bejegyzést erdészeti szakirányító vállalkozás esetén hatósági bizonyítvány igazolja.

Tisztelt MEGOSZ Tagok

Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok

Tisztelt Erdőgazdálkodók

Az Alkotmánybíróság minapi határozatában megsemmisítette a hatályos erdőtörvény több pontját. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a természetvédelmi civil szervezetek elégedettséget mutató álláspontjával szemben úgy véli, hogy az erdőtörvény erdőgazdálkodási és a természetvédelmi szempontok megfelelő összehangolását biztosító, 2017-ben hatályba lépett korszerű szabályozásának nagyobb része kiállta az alkotmányossági próbát, és továbbra is hatályban marad. Ugyan a döntés eredményeként az erdőgazdálkodás törvényben foglalt általános korlátozási lehetőségei bővülnek, de a mérték nélküli korlátozások lehetőségét a kellően körülírt szabályozás továbbra is megfelelően behatárolja. A korlátozások során a fennálló körülményekhez való rugalmas igazodásra a továbbiakban is lesz mód.

Az Alkotmánybíróság elé még 2019-ben került a 2009. évi XXXVII. törvény – az erdőtörvény – 2017. évi módosítása, az eljárás végén, 2020. június 15-én hozott határozatában a testület megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a módosítás több eleme. Az Alkotmánybíróság ezért e rendelkezéseket megsemmisítette. A döntést a környezet- és természetvédelmi civil szervezetek úgy kommentálták, hogy visszaállhatnak a természeti értékek megőrzésének korábbi lehetőségei a védett és Natura 2000-es területeken.

Az AB döntési folyamatának teljes képéhez hozzátartozik, hogy az Agrárminisztérium javasolta a taláros testületnek: szakmai állásfoglalásért keresse meg az erdőtörvény módosítása során az erdészeti szakmai szervezetek javaslatait koordináló Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is, ami sajnálatosan elmaradt. A természetvédelmi szervezetek alkotmánybírósági kérés nélkül juttatták levélben a testülethez álláspontjukat (amicus curiea), amit az AB egyéb dokumentumokkal együtt a honlapján nyilvánossá is tett. A civilek levele után a NAK is elkészítette saját állásfoglalását, amit eljuttatott az AB-hoz, de ezt az üggyel kapcsolatos nyilvános dokumentumok közé nem helyezték el.

A 72 oldalas alkotmánybírósági határozat áttekintése után a NAK megállapította: a 2017-ben hatályba lépett szabályozás nagyobb része kiállta az alkotmányossági próbát, és továbbra is hatályban marad. A kamara egy részletes szakmai elemzésben foglalta össze, hogy az AB döntésének milyen főbb következményei várhatóak erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontból. Ebből a civilek által is kiemelten megemlített tarvágásra és a természeti értékekre vonatkozó megállapítások a következők:

– A mai erdőgazdálkodási gyakorlatban tarvágásra általában akkor kerül sor, ha az idős erdő természetes felújítására, és ehhez kapcsolódóan az idős erdő több ütemben történő kitermelésére (fokozatos felújító vágás) az erdőgazdálkodón kívülálló okok miatt nincs lehetőség. Egyéb esetben az erdőgazdálkodó érdeke is az, hogy az erdő felújítását – a drága mesterséges erdősítés helyett – a természetre bízza. Az AB most azt az egyébként 2017 előtt is hatályban lévő rendelkezést semmisítette meg, amely kivételes esetekben lehetőséget biztosított az erdőgazdálkodónak a tarvágásra és az azt követő mesterséges erdőfelújításra. Az Alkotmánybíróság bölcs megfontolását mutatja ugyanakkor, hogy magát a tarvágást tiltó rendelkezésben foglalt mérlegelési feltételeket nem módosította, így a fennálló körülményekhez való rugalmas igazodásra ezen a téren nagyobbrészt továbbra is megmarad a lehetőség.

– Az erdőgazdálkodók számára megnyugtató volt az 2017. évi módosítás, amely szerint Natura 2000 rendeltetést a Natura 2000 hálózatba tartozó erdők közül csak a kijelölés céljával valóban érintett erdők esetében kell megállapítani. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a Natura 2000 rendeltetés megállapítására azon erdők esetében is újra sor kerül majd, amelyek csak a kijelölés sajátos módja (a közösségi jelentőségű élőhelyeket magukban foglaló nagy, összefüggő területek lehatárolása) miatt esnek Natura 2000 területre (pl. akácosok, nemes nyárasok, amelyekben közösségi jelentőségű fajok sem fordulnak elő). A döntés szélesítette továbbá annak a lehetőségét is, hogy a Natura 2000 rendeltetést mely erdők esetében kell prioritásos (elsődleges) rendeltetésként meghatározni. Ebben a tekintetben mérlegelési szempontként a továbbiakban csak az erdő természetességi állapotát rögzíti a törvény, azt nem, hogy maga az erdőtársulás egyébként közösségi védelemre szorul vagy sem. Mindkét változás elsősorban abban az esetben akadályozhatja jelentősen az erdőgazdálkodás folyamatát, ha korábbi ígéretekkel szemben a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzések közül a kijelöléskori állapot fenntartása mellett az élőhelyek fejlesztésére (pl. erdőszerkezet-átalakítás) is jogszabályi kötelezés útján kerül sor.

Mivel az erdőtörvény jelentős része hatályban marad, a NAK továbbra is azon a véleményen van, hogy a jogszabály – az erdők összes funkcióját tekintetbe véve – az arányosság és szükségesség elve szerint biztosítja a természetvédelmi szempontok érvényesülését az erdőkben.

Forrás: NAK