Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
www.megosz.org
  • A magán erdőgazdálkodás szerveződéseinek új jogszabályi keretei

    A cikk dátuma September 3rd, 2020 József Duska Nincs hozzászólás

    Tisztelt MEGOSZ Tagok

    Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok

    Tisztelt Erdőgazdálkodók

     

    Az erdőtörvény 2017. évi módosításával megkezdődött a magán-erdőgazdálkodás szerveződési lehetőségeinek új alapokra helyezése. A várakozásokhoz képest ugyan néhány éves késéssel, viszont a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon egyszerűsített felszámolására vonatkozó új szabályozással kiegészülve a hiányzó törvényi szintű szabályozások nagy része végre elkészült. A NAK tájékoztató sorozat keretében ismerteti a részleteket az érintettekkel.

    A mai magán-erdőgazdálkodás problémái és kockázatai nagyobbrészt három okra vezethetők vissza:

    – az erdők megkérdőjelezhető módon megvalósított privatizációja eredményeként kialakult elaprózott birtokviszonyokra,
    – az elaprózott birtokviszonyokból fakadó problémákat megfelelően ellensúlyozó erdőhasználati jogcímek hiányára, és az ennek köszönhetően kialakult, ugyancsak elaprózott gazdálkodási viszonyokra, valamint
    – az erdőgazdálkodási tevékenység közvetlenebb szakmai jártassághoz kötésének elmaradására.

    A közelmúltban olyan jogszabályok, rendelkezések születtek meg, illetve részben már hatályba is léptek, amelyek merőben új kereteket határoznak meg a magán erdőgazdálkodás szerveződési lehetőségeire, és talán lehetőséget adnak az előbbi akadályozó tényezők megszüntetésére:

    – 2021. január 1-től erdő esetében is jelentősen leegyszerűsödik az osztatlan közös tulajdon felszámolása,
    – az erdőnek minősülő földek használatára, használatba adására vonatkozó szabályozás két lépcsőben – 2017-ben, majd 2020-ban – jelentős átalakuláson ment keresztül, harmadik lépcsőben pedig a közeljövőben várható még az erdőbirtokossági társulatról szóló törvény megújítása is,
    – a magánerdőket a gazdálkodás szakmaiságának növelése céljából a továbbiakban – erdőgazdálkodási haszonbérlet, erdőgazdálkodási integráció és erdőkezelés jogcímeken – csak erdészeti szakmai vállalkozások használatába lehet adni, továbbá
    – a jelenlegi erdőtörvény 2009. évi hatályba lépése előtt nagy számban kötött erdőgazdálkodási megbízási szerződések 2021. év végével érvényüket veszítik.

    Rövid időn belül tehát a magán erdőgazdálkodás szervezetrendszerének jelentős átrajzolódása várható!

    A következőkben a fenti változásokat szeretnénk összefüggéseiben bemutatni az erdőtulajdonosok, a magán-erdőgazdálkodók valamint a magán erdőgazdálkodásban tevékenykedő jogi tanácsadók és erdészeti szakirányítók részére. Annak érdekében, hogy a változásokra mindenki időben felkészülhessen, és a változások a jogalkotó szándékai szerint valóban a magán erdőgazdálkodás fejlődését eredményezzék.

    A tájékoztatásra több lépésben kerül sor:

    az alábbiakban és a cikkhez kapcsolódó részletes tájékoztató anyagban egy előzetes tájékoztatást adunk a magán erdőgazdálkodás szerveződéseit meghatározó új szabályozásról (osztatlan közös tulajdon elszámolásának új lehetőségei erdők esetében; magánerdő használati jogcímek),
    – egy korábbi cikkünkben már bemutattuk az erdészeti szakirányításra vonatkozó szabályozás változásait,
    – 2020. szeptember elejétől kezdődően az új szabályozást személyes és online tájékoztató rendezvények keretében igyekszünk az érintettek széles körével ismertetni, illetve áttárgyalni, végül
    – a hiányzó végrehajtási rendeletek megjelenését, és így a tájékoztató anyagok teljessé válását követően azokat egy átfogó gazdatájékoztató kiadvány keretében is közreadjuk majd.

    A tájékoztató rendezvények időpontjáról, tartalmáról, valamint a részvételi feltételekről és a regisztrációról az alábbi képre kattintva elérhető táblázatban adunk tájékoztatást.

     

    A csatolt tájékoztató anyaghoz, az abban foglaltak jobb megértése, valamint az ismertetett jogszabályok összefüggéseinek bemutatása céljából az alábbi kommentárt fűzzük:

     

    1. Az osztatlan közös tulajdon felszámolásának új lehetőségei erdők esetében

    A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Oktf. tv.) szerint az osztatlan közös tulajdon felszámolása erdők esetében is rendkívüli módon leegyszerűsödhet. Ez lehetőséget biztosít az elmúlt évtizedekben a tulajdonosok között, illetve a tulajdonosok és az erdőgazdálkodó között felhalmozódó konfliktusok kezelésére, illetve a tehetetlen egy helyben topogásból való továbblépésre, ugyanakkor az átgondolatlan alkalmazása újabb problémákat is generálhat.

    Azt talán már a laikus erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók is megtapasztalták, hogy egyhektáros mikro birtokokon erdőgazdálkodási tevékenységet hatékonyan nem lehet folytatni. A most kezdődő rendeződési folyamat tehát csak akkor biztosíthatja a magán erdőgazdálkodás érdemi fejlődését, ha annak következtében az erdőgazdálkodási tevékenység érzékelhetően koncentrálódik. Az új erdőhasználati jogcímek erre lehetőséget biztosítanak, az erdőingatlanok nagyarányú elaprózódása ugyanakkor ezt a folyamatot jelentősen hátráltatná.

    Az ingatlanok indokolatlan elaprózódását a tulajdonosok azzal tudják elkerülni, ha az osztatlan közös tulajdon felszámolása során minél gyakrabban élnek a tulajdonostársak kivásárlásának lehetőségével, illetve az érdemi együttműködésre hajlandó és képes tulajdonosi csoportok az osztatlan közös tulajdont az ingatlan egészén vagy részterületén továbbra is fenntartják.

    Az ingatlanok megosztása különösen akkor lehet felesleges, ha a kialakított új ingatlanok tulajdonosai az immár önálló tulajdonukba került erdőben nem maguk kívánnak gazdálkodni, ezért azt pl. haszonbérbe vagy erdőkezelésbe akarják adni. Netán többen ugyanannak a személynek a részére. Ebben az esetben ugyanis a tulajdonosok gyakorlatilag ugyan oda jutnak, mintha az osztatlan közös tulajdonukban maradó erdőt az előbb említett módon közösen hasznosították volna.
    Erdő esetében sok, egyébként csak később jelentkező problémának elejét lehet venni azzal is, ha a tulajdonosok a megosztási javaslatot az erdő valós állapotával összhangban készítik el, azaz a javaslat összeállítása előtt alapos helyszíni bejárást tartanak. Illetve azzal, ha a terepi bejáráskor észlelt, az ingatlan-nyilvántartásban vagy az Országos Erdőállomány Adattárban rögzített állapottól való eltéréseket már a megosztás előtt, vagy ha arra mód van, akkor annak részeként rendezik. Az íróasztal mellett fiktív módon meghatározott határpontok, utak akadályozhatják az ingatlanok későbbi hasznosítását, illetve bonyolult feladatokat okozhatnak mind a tulajdonosoknak és az erdőgazdálkodóknak, mind pedig a hatóságoknak.

    Erdők esetében különösen fontos továbbá az, hogy az egyezség során a tulajdonosok az erdő valós – a rajta álló faállomány értékét is figyelembe vevő – értékéből induljanak ki, illetve a megosztások során a faállomány értékének az ingatlan egyes részein fennálló eltéréseit is megfelelően figyelembe vegyék. Ha nem így tesznek, vagy ettől a szemponttól nem egyetértéssel térnek el, akkor gyors és eredményes megegyezések helyett csak parttalan vitákra, méltánytalan megosztásokra, valamint bírósági perekre lehet számítani.

    2. Magánerdő használati jogcímek

    A hazai magánerdőkben az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül jellemzően nem az erdőtulajdonosok folytatják. Emiatt mind az erdőtulajdonosok, mind pedig az erdőgazdálkodó vállalkozások nagy érdeklődéssel várták az erdőhasználati jogcímek új szabályozását. Ez 2020. július 1-i hatálybalépéssel nagyrészt megszületett.

    Az erdőnek minősülő földek használatára vonatkozó szabályozás megújítása során a cél az volt, hogy a szabályozás

    – az erdőtulajdonosok részére minden élethelyzetre, illetve szituációra vonatkozóan megfelelő és jól szabályozott választási lehetőségeket biztosítson az erdeik hasznosítására, továbbá
    – a magán erdőgazdálkodás hatékonyságának és szakmaiságának növelése céljából elősegítse a magán erdőgazdálkodás koncentrációját, illetve annak során előtérbe helyezze a szakmai vállalkozásokat.

    Az utóbbi cél megvalósulását az említett szabályozások mellett a földforgalmi szabályozásban meghatározott maximális birtoknagyság is nagyban befolyásolja. A magán erdőgazdálkodásra ugyanis továbbra is a mezőgazdálkodás szempontjai szerint kialakított 1200 hektáros birtokmaximum vonatkozik, ami tartamos és hatékony erdőgazdálkodáshoz nem elegendő.

    Az erdőnek minősülő földek használatát, hasznosítását az alábbi törvények együttesen határozzák meg:

    – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,
    – a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.),
    – a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.),
    – az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (erdőtörvény), valamint
    – az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény.

    Az eltérő időpontokban készült jogszabályok egyes rendelkezései között ellentmondások állhatnak fenn. Csak a legjelentősebbet megemlítve példaként, a módosuló földforgalmi szabályozás (Földforgalmi tv. és Fétv.) területi hatálya az „erdőnek minősülő földekre” terjed ki, de például a speciális szabályozásra való felhatalmazások során már az erdőtörvény szerint „erdőnek minősülő területeket” említ. Az első fogalom definíciója elsősorban az ingatlan-nyilvántartási művelési ágakból indul ki, a másik viszont a terület természetbeni állapotát, illetve tényleges használatát veszi alapul. Nyilvánvaló, hogy a két halmaz között jelentős eltérés lehet.

    A mellékelt tájékoztatást nem bonyolítottuk az ellentmondások taglalásával, mert bízunk abban, hogy azokat a jogalkotó mielőbb megszűnteti. A jogszabályok alkalmazása során azonban a jelzett eltérésekre fokozott figyelemmel kell lenni!

     

    3. Néhány kiegészítés a tájékoztató anyagban ismertetett egyes földhasználati kategóriákhoz

    Használati megosztás

    Az Oktf. tv. hatályba lépésével a használati megosztás jelentősége várhatóan visszaszorul majd. Ha ugyanis a tulajdonosok a használat megosztás mellett döntenek, akkor ezt a hasonlóan kedvező új feltételek mellett az ingatlan végleges megosztásával is megvalósíthatják.

    Erdők esetében a használati megosztás lehetőségével egyébként is csak megfontoltan érdemes élni, hiszen

    – a használati rendben kialakított területegységek terepi kitűzése, illetve az erdészeti nyilvántartás szükséges módosítása ebben az esetben is jelentős problémákat és költségeket eredményezhet,
    – a terület elaprózódása az erdőgazdálkodás végrehajtását és hatékonyságát is nagyban akadályozhatja, továbbá
    – a használati megosztásról szóló megállapodás módosításához az erdőtulajdonosok teljes egyetértése szükséges.

     

    Tulajdonosi használat

    Ha az erdőtulajdonos az erdőgazdálkodási tevékenységeket az általa kötelezően alkalmazandó erdészeti szakirányító közreműködésével meg tudja szervezni, akkor az erdőnek minősülő földek pillanatnyilag talán legkézenfekvőbb hasznosítási formája a tulajdonosi használat.

    A birtoknagyság és a helyi körülmények függvényében a tulajdonosi erdőgazdálkodás hatékonysága azonban változó lehet, ami adott esetben arra sarkallhatja a tulajdonost, hogy az erdőnek minősülő földet ne maga használja, hanem azt más személy használatába, illetve kezelésébe adja, vagy azzal egy erdőbirtokossági társulathoz csatlakozzon.

     

    Polgári jogi társaság

    A polgári jogi társaság elsősorban egymással napi szintű érdemi együttműködésre képes tulajdonosi közösségek esetében elméletileg hosszabb távon is megfelelő kereteket biztosíthat arra, hogy az erdőnek minősülő föld tulajdonosi használatából fakadó előnyöket kihasználják.

    A lehetőség előtérbe kerülhet az osztatlan közös tulajdon felszámolása kapcsán is, ha annak során a tulajdonosok egy része az osztatlan közös tulajdont kényszerűségből vagy szándékosan fenn akarja tartani.

     

    Erdőbirtokossági társulat

    Erdőbirtokossági társulatok az erdők privatizációját követően, a múlt század kilencvenes éveiben, majd a megbízási jogviszony létesítési lehetőségének 2009. évi megszűnését követően alakultak nagyobb számban. Elsősorban azért, mert a privatizációt követően a szomszédos magánerdő ingatlanokon kezdetben közös gazdálkodást írtak elő, és erre, illetve az osztatlan közös tulajdonban álló erdő használatára elsősorban ez a formális megoldás állt rendelkezésre, tovább az erdőbirtokossági társulatok alakítását az állam támogatással is ösztönözte.

    Időközben azonban egyrészt lehetővé vált a magánerdők ingatlanonkénti önálló hasznosítása, másrészt pedig az erdőbirtokossági társulatok szabályozása egyre inkább elavult és zavarossá vált, illetve a társulatok működtetése és adózási szabályai az egyszerűsödés helyett fokozatosan a gazdasági társaságok szabályozásának szintjére bonyolódott. Emiatt egy idő után újabb erdőbirtokossági társulatok már csak szórványosan alakultak, és a meglévők is egyre nehézkesebben működnek.

    Az igény a magánerdő tulajdonosok egy része esetében ugyanakkor továbbra is megvan a társult erdőgazdálkodásra, ezért a gördülékenyebb alapítás és működtetés érdekében halaszthatatlan a törvény megújítása, illetve lehetséges egyszerűsítése.

     

    Erdőgazdálkodási haszonbérlet

    Az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklusa és bizonytalan tervezhetősége, és így a haszonbér körülményes meghatározhatósága miatt korábban haszonbérleti szerződéseket erdőkre jellemzően nem kötöttek.

    Az erdők haszonbérbe adása a jelenlegi erdőtörvény (amely a haszonbérbe adást eredetileg a tulajdonosoknak mindössze egyszerű többségi döntéséhez kötötte, illetve megszűntette a megbízási szerződés szerinti erdőgazdálkodás további lehetőségét) hatályba lépését, valamint a termőföldek haszonbérleti díjának személyi jövedelemadó mentessé válását követően vált gyakoribbá.

    A megkötött erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződések tartalma (pl. a mindkét fél számára kockázatos előre meghatározott fix haszonbér helyett az erdőgazdálkodás mindenkori eredményétől függő haszonbér meghatározása) ugyanakkor nagyon gyakran azt jelzi, hogy a felek valójában nem is haszonbérleti, hanem a korábbi megbízási jogviszonyhoz vagy az erdőkezelési jogviszonyhoz hasonló jogviszonyt kívánnak fenntartani.

    Az új használatba adási jogcímek (erdőgazdálkodási integráció, erdőkezelés), illetve a hozzájuk kapcsolódó „versenyképes” szabályozási feltételek immár lehetővé teszik, hogy a tulajdonosok a haszonbérbe adás lehetőségével a továbbiakban már csak akkor éljenek, ha valóban a klasszikus szabályok szerinti haszonbérletben gondolkodnak. Azaz az erdőgazdálkodás jogát – az erdőtörvény szabta keretek között – egy hosszú távon egyenletes és kockázatmentes hozamért cserébe teljes egészében át kívánják adni a haszonbérlő részére.

     

    Erdőgazdálkodási integráció

    Az erdőgazdálkodási integrátori jogcím sok tekintetben hasonlít az erdőgazdálkodási haszonbérlethez. A különbségek elsősorban arra vezethetőek vissza, hogy az erdőgazdálkodási integrátorok várhatóan lényegesen nagyobb erdőterületen gazdálkodnak majd, amelyen hosszú távon kiegyenlítettebb, eredményesebb és hatékonyabb erdőgazdálkodás folytatható. Ez kihatással lehet az egyes erdőingatlanokon folytatott gazdálkodás eredményességére és biztonságára is, illetve egy ekkora üzem esetén az egyes ingatlanok ráfordításai és bevételei között már nagyon nehéz egyértelmű határokat húzni.

    Az előbbiekkel összefüggésben az erdőgazdálkodási integrátor az erdőgazdálkodási integrátori járadékra (Ft/ha/év) fő szabály szerint nem a kérdéses ingatlanon, hanem a teljes gazdálkodási területén várható hosszú távú hozamok alapján tesz ajánlatot, ami így akár pozitív, akár negatív irányban kisebb-nagyobb mértékben eltérhet a kérdéses ingatlan adott időszakban várható hozamaitól.

    Az új jogcím fogadtatása a gyakorlatban dől majd el. Előre láthatóan azok az erdőtulajdonosok választják majd, akik számára az erdőgazdálkodás hosszú távú szakmai garanciája legalább olyan fontos, mint az erdeik hasznosításából származó rövid távú anyagi hasznok, illetve az erdőgazdálkodás ügyes-bajos dolgaival nem kívánnak foglalkozni. Nyilvánvalóan azok számára is előnyös lehet a konstrukció, akiknek az ingatlanán a szerződéses időszakban összességében inkább ráfordítás igényes erdőgazdálkodási tevékenységek (erdőfelújítás, erdőnevelés) merülnek fel, ami rövid-középtávon önállóan csak veszteséges, vagy minimális – az integrátori járadéknál kisebb – hozammal járó erdőgazdálkodásra adna lehetőséget.

     

    Erdőkezelés

    Az erdőkezelés ugyancsak egy új magán erdőgazdálkodási szerveződési forma, amely sok tekintetben hasonlít a korábbi megbízott erdőgazdálkodási tevékenységhez. Ebben az esetben is megbízási típusú jogviszonyról van szó, azaz – bár a Fétv. a föld használati jogának átengedési lehetőségei között említi, és a speciális rendelkezéseknek megfelelően az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként az erdőkezelőt veszi nyilvántartásba – a tulajdonos az erdő használatának jogát és kockázatait valójában nem adja át az erdőkezelő részére. Az erdőkezelési szerződéssel az erdőtulajdonos csak azt biztosítja, hogy az ő folyamatos (célszerűen évenkénti egyszeri) tájékoztatása, a gazdálkodás főbb paramétereire vonatkozó döntéseinek kikérése, az esetleges személyes közreműködése, valamint a részére történő korrekt anyagi elszámolás mellett egy arra alkalmas erdészeti szakmai vállalkozás elvégezze az erdőgazdálkodási feladatokat.

    Osztatlan közös tulajdon esetében az erdőkezelésbe adással az erdőtulajdonosok egyben a gazdálkodási tevékenység tekintetében az egyszemélyi formális képviseletüket is biztosítani tudják.

    Az erdőgazdálkodásból származó tulajdonosi jövedelem a három utóbb ismertetett jogcím közül az erdőkezelés esetén mutathatja a legszorosabb összefüggést a gazdálkodás tényleges eredményével.

    Az erdőkezelő vállalkozás erdőgazdálkodási tevékenységének nagyságrendje várhatóan ugyancsak lehetőséget biztosít majd a hatékony erdőgazdálkodásra. Az erdőkezelés költségei emellett kiszámíthatóak és tervezhetőek. Mindezek lehetőséget biztosíthatnak az erdőtulajdon eredményes tulajdonosi hasznosítására. A tulajdonos és az erdőkezelő közötti folyamatos kapcsolattartás, valamint a folyamatos évenkénti elszámolási kötelezettség teljesítése ugyanakkor az erdőkezelő részéről plusz költségekkel járhat.

    Az erdőkezelés mellett elérhető tulajdonosi jövedelem az előbbiekből következően évről-évre változhat. Amennyiben ez a tulajdonos szempontjából kedvezőtlen, az erdőkezelő kapcsolt pénzügyi szolgáltatással, időszakonkénti elszámolás mellett az erdőgazdálkodásból származó változó tulajdonosi jövedelmek kiegyenlítettebb folyósítását is biztosíthatja.

    Az erdőkezelést az előbbiek alapján várhatóan azok választják majd, akik az erdeik hasznosítását személyesen is „kézben kívánják tartani”, illetve a gazdálkodás kockázatainak vállalása mellett igényt tartanak a gazdálkodás tényleges hasznaira, de az erdőgazdálkodással járó napi rutinfeladatokat nem tudják, vagy nem kívánják felvállalni.

     

    Forrás: NAK/Szalai Károly