Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
www.megosz.org
  • A jogszerűség határmezsgyéje

    A cikk dátuma December 8th, 2019 József Duska Nincs hozzászólás

    Tisztelt MEGOSZ Tagok

    Magánerdő Tulajdonosok 

    Tisztelt Erdőgazdálkodók

    Az erdők földhasználatának szabályozása egy fokkal még bonyolultabb, mint az egyszerűnek ugyancsak nem mondható mezőgazdasági földhasználaté. Nem csoda, hogy a jogszabályok útvesztőjében a hatóságok is akadozva igazodnak el, illetve hogy a zavarosban időről-időre rosszindulatú „halászok” is felbukkanhatnak. Az alábbiakban ismertetett, az ország több térségében alkalmazott megtévesztés kárvallottjai elsősorban az erdőtulajdonosok.

    A kusza szabályozást kihasználó rosszindulatú gyakorlatok közül most egy, az erdésztársadalmat különösen irritáló esetre szeretnénk felhívni a gyanútlan erdőtulajdonosok figyelmét. A fokozott szakmai pironkodást az okozza, hogy az ismertetett receptúrát egy erdészeti szakirányító – szabatos megnevezéssel jogosult erdészeti szakszemélyzet – alkalmazza sorozatosan. Előre szeretnénk bocsátani, hogy a megkérdőjelezhető jogszerűségű, de mindenképpen inkorrekt és szakmaiatlan megoldás egyedi kezdeményezésnek tekinthető, és attól az erdész szakma egyöntetűen elhatárolódik.

    Több érintett tulajdonos utólagos tájékoztatása alapján az illető személy osztatlan közös tulajdonban álló, rendezetlen gazdálkodási viszonyú ingatlanok egy-egy töredék tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosait keresi fel. A hivatalos szerepkört sugalló titulusát kihangsúlyozva felhívja a figyelmüket arra, hogy a gazdálkodói rendezetlenség fenntartásával az ingatlan tulajdonosai jogszerűtlenséget követnek el, amelynek a következménye hatósági kényszerintézkedés lehet. Egyben felajánlja a segítő közreműködését a jogszerűtlen állapot megszüntetéséhez.

    Egészen pontosan ráveszi a tulajdonost arra, hogy – a teljes körű szervezői támogatásával, és közreműködésével – tulajdonosi többlethasználati jogcímen váljon az ingatlan erdőgazdálkodójává. Ennek érdekében aláírat vele egy teljes körű általános meghatalmazást, amely alapján a nevében eljárhat a tulajdonostársak és az erdészeti hatóság felé, illetve egy megbízást a későbbiekben felmerülő erdészeti szakirányítói feladatok ellátására. Újabban pedig már ekkor köt vele egy elővásárlási szerződést is az erdőből kitermelhető faanyag „lábon történő” megvásárlására. Rendkívül alacsony, hozzávetőlegesen az érintett tulajdonos tulajdoni hányadával arányos vételáron.

    Ezt követően összeállít az illető tulajdonos nevében egy használati megosztásról, egyben pedig az összes tulajdonostársat érintő, a teljes ingatlanra kiterjedő többlethasználati megállapodásról szóló együttes ajánlatot, amit egy ugyancsak hivatalosnak tűnő, terjengős, csúsztatásokkal és hatósági fenyegetésekkel teletűzdelt kísérőlevéllel megküldi a tulajdonostársaknak. A tulajdonostársak a dörzsölten megfogalmazott kísérőlevelet elolvasva feltételezhetően teljesen tanácstalanná válnak, és bizonytalanságuk miatt, közömbösségből vagy bizalmatlanságból nem reagálnak arra.

    A következő lépés maga az igazi fondorlat. A keletkezett iratokat azzal a jogértelmezési megközelítéssel, hogy a földforgalmi szabályozás alapján a többlethasználati megállapodásra is a használati megosztásról szóló megállapodás esetére meghatározott szabályok vonatkoznak – azaz ahhoz a vélelmi szabályok alkalmazásával elegendő az egyszerű tulajdonosi többségi támogatás –, a mindössze egy tulajdonos által jegyzett ajánlattal (szerződéssel) kezdeményezi az erdészeti hatóságnál a tulajdonos erdőgazdálkodóként történő nyilvántartásba vételét a teljes ingatlanra. Az erdészeti hatóság pedig egy kis bizonytalankodás után általában teljesíti a kezdeményezést.

    Így válhat valaki jogosult erdészeti szakszemélyzetként – egy erdőtulajdonos jóhiszeműségét, valamint a többi tulajdonos óvatosságból és tájékozatlanságából fakadó passzivitását kihasználva – teljes jogkörű, ám felelősségekkel gyakorlatilag nem terhelt „kvázi erdőgazdálkodóvá”. Ezután következik a fakitermelés lehetőségének megszerzése és végrehajtása, illetve egyelőre még csak feltételezhetően a tulajdonosok többségének kihagyása a pénzügyi elszámolásból, illetve az erdőfelújítás elmaradása. Ami miatt azután később ugyancsak az erdőtulajdonosok feje fájhat.

    Az illető eddig – ahogy a hasonló visszaélések esetében az lenni szokott – valójában egyetlen jogszabályi rendelkezést sem sértett meg, legfeljebb a megtévesztés gyanúja merülhet fel vele szemben. A következmény azonban elsősorban az érintett erdőtulajdonosok számára katasztrofális. A kiskaput az állam zárhatja be, a szabályozás egyértelművé tételével, vagy a hatóságok megfelelő eligazításával.

    Az eset kapcsán a következőt érdemes még megjegyezni. Az erdőkhöz fűződő gazdasági és közérdekek miatt egyaránt nagyon fontos a magán erdőgazdálkodók, illetve a magán-erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó szakmai szolgáltatások, illetve szolgáltatók gazdaságilag is stabil működésének megteremtése, de azt senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy a magán-erdőgazdálkodás eredendő funkciója az erdőtulajdon hatékony hasznosításának biztosítása, elsődlegesen az erdőtulajdonosok hasznára és örömére.

    (nak.hu)

    Leave a reply

    You must be logged in to post a comment.