Az alábbi, hozzánk eljuttatott írást változtatás nélkül közöljük, mert úgy gondoljuk – mint ahogy azt a levelet jegyző nyugdíjas erdészkolléga is írja -, hogy nem csupán egyedi problémáról van szó.
„Nem tudok nyugdíjba menni!
Sponga József vagyok, Kaán Károly díjas erdész, szakirányító. Nagyon büszke voltam és vagyok is arra, hogy az erdésztechnikusok közül először én kaptam meg ezt a magas kitüntetést. Az elmúlt 56 évben még közlekedési bírságot sem kaptam, nem hogy erdőgazdálkodási bírságot. Az erdészeti hatósággal mindezidáig korrekt, tisztességes és kölcsönös tájékoztatáson alapuló kapcsolatom volt. Most azonban nem tudom nyugdíjazni magam, de már aludni sem, az erdészeti hatóság folyamatos bírságai és közömbössége miatt.
Egész életemben gyenge termőhelyi adottságú, alföldi területeken erdőgazdálkodtam, ahol már az is nagy eredmény, ha zárt erdőket tudunk létrehozni. A javarész azonban talajhibás foltokkal tarkított, erdős-sztyepp klímába tartozó, talajvédelmi rendeltetésű, gyenge záródású erdőrészlet.
Mire elértem a nyugdíjkorhatárt, már közel ezer hektár ilyen adottságú magánerdőben szakirányítottam és gazdálkodtam Örkény, Táborfalva és Tatárszentgyörgy községhatárokban. Úgy döntöttem, hogy egészségi állapotom romlása miatt lassan és fokozatosan felmondom az erdőgazdálkodói státuszomat és csak a saját tulajdonú erdőrészletekben tartom meg azt, mivel felelősséggel már nem tudom az ezekkel kapcsolatos szakmai és adminisztratív feladatokat ellátni. Tettem ezt nyugodt lélekkel, mert valamennyi általam kezelt erdőrészletet lelkiismeretesen kezeltem és azok ellen semmilyen hatósági kifogás nem merült fel évtizedeken keresztül.
Ezért 2013 és 2015 között több száz hektár erdőt érintően, kb. 50 erdőrészlet vonatkozásában adtam be szabályos, erdőgazdálkodási tevékenység felmondására vonatkozó kérelmet a tulajdonosok egyetértésével és aláírásával az illetékes erdészeti hatóságnak. A hatóság alig néhány esetben reagált a beadványokra és akkor is csak ott, ahol új erdőgazdálkodó bejelentését időközben már regisztrálták. Így vannak olyan esetek is, hogy semmilyen választ nem kaptam a három éve benyújtott kérelmeimre. Viszont nincs olyan kötelezettség, hogy nekem, mint erdőgazdálkodónak gondoskodnom kell az utódlásomról. Ez a tulajdonosok dolga lenne, akikkel mindenkor korrekt módon előzetesen egyeztettem az erdőgazdálkodásom felmondásának okairól.
Ezen erdőrészletek vonatkozásában azonban a közelmúltban megindult az erdőgazdálkodási bírságok áradata. Megjegyzem, egyetlen esetben sem kaptam értesítést a helyszíni szemlékről, illetve ezen területek zömén sem rendelkeztünk érvényes erdőtervvel, hiszen azok megújításával ugyanaz a hatóság folyamatosan, több éves csúszásban van országszerte. Jelenleg már milliós nagyságrendű bírságot szabtak ki rám, aki folyamatos orvosi ellátásra és kezelésre szorulok, mozgásomban korlátozott vagyok és jelenleg önállóan még ellátni sem tudom magam. A bírságokkal kapcsolatos illetékes első és másodfokú hatóságokhoz írott leveleimre és kérelmeimre semmilyen választ nem kapok, egyszerűen levegőnek néznek.
Úgy tűnik csak az erdőgazdálkodónak és a tulajdonosoknak vannak kötelezettségei, a hatóság csak büntet és hárít. Nekünk minden határidőt és teljesíthetetlen előírást maradéktalanul be kell tartanunk, az viszont normális és elfogadható, hogy éveken keresztül nem válaszolnak a kérelmeinkre, beadványainkra és éveket késnek az erdőtervek kiadásával.
A bürokráciacsökkentés és a bírságtételek mérséklése úgy tűnik nem érte el az erdészeti szektort és a jogi szabályozás annyira nincs tekintettel a mindennapi gyakorlatra, hogy ez a fajta jogalkalmazás és gazdálkodó ellenes hozzáállás hasonló visszás eredményeket szül.
Azt remélem, hogy soraim meghallgatásra találnak és valamilyen megoldás születik és talán másnak is segíthetek, mert úgy gondolom, hogy hasonló problémával nem vagyok egyedül.
Sponga József
Kaán Károly díjas erdész”