Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
www.megosz.org
  • Nyílt levél leendő erdőtelepítők részére

    A cikk dátuma July 11th, 2013 admin Nincs hozzászólás

    Kedves erdőtelepítési szándékot fontolgató barátom!

    Szeretném leszögezni, hogy nincs szándékom, hogy megakadályozzam az ország erdősültségének emelkedését, hiszen mind magam, mind családom természetszeretőek vagyunk és lehetőségek szerint környezettudatosan próbálunk élni. Történetem csupán figyelmeztetés, hogy más ne herdálja el a szülői örökségét.

    Mivel mindennapi életünk elszakadt a közvetlen földműveléstől, örökölt szántónkon – melyet apám még eredményesen művelt és minden évben tisztességes jövedelmet biztosított neki – elhatároztuk, hogy erdőt telepítünk. Bár ne tettük volna!

    Alapos emberek lévén előzetesen informálódtunk és természetszerető hozzáállásunk kapcsán még hevesen helyeseltünk is akkor, amikor a természetvédelmi törvényre hivatkozva közölte az erdészeti hatóság, hogy ezen a területen csak őshonos fafajokból álló erdőt ültethetünk. Részletesebben megvizsgálva a terület az erdősítési tervet készítő szakember elmondta, hogy ez egy kitűnő nyár termőhely, itt igen jó erdő lesz. Elmondta azt is, hogy a védettség miatt azonban itt csak hazai nyár állomány ültethető.

    Korábban úgy gondoltam, milyen nagyszerű érzés lesz a gyerekeimmel az erdő mellett állva büszkén azt mondani nekik, hogy a nagyapjuktól örökölt szántón én ezt a szép erdőt ültettem és ezt hagyom nekik örökül, mely későbbi megélhetésük egyik forrása lehet. Úgy gondoltam, hogy ennek az erdőnek a hasznából az unokáimat bármelyik egyetemen tudják majd iskoláztatni, vagy megteremtik vele a lakásvásárlásuk alapját.

    Az erdő valóban szép, azzal nincs is baj. Az iskoláztatási vagy megélhetési forrással azonban annál nagyobb! Az elmúlt hónapokban utána néztem, hogy milyenek is a kitermelés és az értékesítés feltételei, azaz tulajdonképpen mennyi pénzről is elmélkedünk. Az eredmény megdöbbentő volt amikor egy hasonló adottságú, de most letermelt erdő tulajdonosa elmondta a szomorú valóságot: a köbméterenként háromezer forintért elvégzett fakitermelés, a kettőezer forintért elszállított faanyag csupán maximum hétezer forintos átlagárért értékesíthető, mert ha szerencséje van az embernek, akkor legjobb esetben raklap alapanyagnak, rosszabb esetben rostfának vagy puha tűzifának lehet eladni a hazai nyarat. A számolás eredményeként kapott kétezer forintból kell elvégezni az erdő felújítását, ápolását. Mivel szép az erdő, talán futja! De hol van itt a tisztes eredmény, a megélhetés forrása?

    Az erdőm mellett állva szomorúan kell belátnom, hogy ezzel az örökséggel gyermekeimre csak gondot és kötelmeket hagyok, nem a tisztes megélhetés lehetőségét. Ebből nem fognak elit egyetemre járni az unokáim, de még az általános iskolás füzetcsomag sem biztos, hogy kifutja. Szomorúan látom be, hogy az egykori szántó után járó évi hektáronkénti hetvenezer forintos támogatást is elbuktam a termelés jövedelme mellett, az erdőtelepítéssel csak sok munkát és még több gondot vettem a saját és gyermekeim nyakába. Keserű szájízzel látom be, hogy ez egy kissé nagy ár volt családunknak.

    Levelem szolgáljon tanulságul mindazoknak, akik hasonló tervet forgatnak a fejükben és még erdőtelepítés előtt állnak.

     Üdvözlettel:

    Egy „őshonos” – vagy „őstulok”? – erdőgazdálkodó