Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
www.megosz.org
  • A bajor példa

    A cikk dátuma April 23rd, 2009 Temesvári Erik Nincs hozzászólás

    Egy rövid bajorországi látogatás kapcsán tájékozódtunk az ottani magánerdő helyzetről.
    Ezen a téren Németország Bajor Szövetségi Államában is jelentős változások zajlottak le a 2005. júliusi erdőtörvény (7902-1-L) módosítással és zajlanak ma is a tervezett erdészeti reformokkal kapcsolatban. A bajor erdőtörvényről csak annyit, hogy az, az európai joggyakorlatot követve csak azt írja elő, amit az állam szabályozni akar. Magában a törvényben a magánerdővel kapcsolatosan szinte nincs semmi jogi előírás, hisz a magántulajdon használatában és a használat korlátozásához rendkívüli össztársadalmi indokok kellenének, egyébként az állam jogilag nem szabályozhatja.
    Néhány adat a közel Magyarország nagyságú Bajor Tartományról. Terület: 70 000 km2 ebből az erdőterület igen jelentős, mintegy 2,5 millió ha. Fő fafajok: a lucfenyő, erdeifenyő, bükk és tölgy. A bajor erdők hektáronkénti élőfakészlete meghaladja nemcsak a német országos átlagot, de olyan országokét is, mint Ausztria, Csehország, Lengyelország, Franciaország, vagy a skandináv államok.
    A magánerdő térfoglalása 54 %. Ezen a mintegy 1,5 millió hektáron közel 700 000(!) erdőtulajdonos osztozik, vagyis az átlagos birtoknagyság csupán 2 ha körüli.

    Nézzük hogyan kezelik tőlünk párszáz kilométerre nyugatra ezt a problémakört. A magánerdőkben a birtoknagyságtól függetlenül nincsen üzemtervezési kötelezettség. Vagyis a magánerdő tulajdonos dönti el, hogy mi legyen saját erdejével. Egyetlen kötelezettség áll fenn, nevezetesen, hogy az erdőterület művelési ágát nem szabad megváltoztatni, de azt, hogy mikor, milyen fafajjal, milyen szaporítóanyaggal, technológiával, mely évszakban, hogyan újítsa fel az erdejét azt egyszerűen nem írhatja elő senki a tulajdonosnak. Kitermelt lucfenyvese helyén tulipánfával elegyes bálványfa állományt is létrehozhat, ha éppen kedve tartja (egyébként nem tartja), csak maradjon meg az erdő jelleg. Azt, hogy ez az erdő szakmailag igényes, elegyes, természetközeli erdő legyen azt az állam nem jogkényszerrel, hanem ingyenes erdészeti tanácsadással és pénzügyi támogatással éri el, ami a tulajdonosi közösségek szakmai kontrolljával egészül ki.
    Különben a 2005. évi új erdőtörvény – ami egyértelműen a magánerdő számára hozott további pozitív változásokat – a tervezést eltörölte a közbirtokossági és a kommunális erdőkre vonatkozóan is (ennyit arról a tévhitről, hogy az uniós országokban a teljes üzemtervezés felé kellene haladnunk). A törvény az üzemtervezési kötelezettség megszüntetését – bevallottan – a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodás érdekében terjesztette ki ezekre az erdőkre is.
    A magánerdőben történő gazdálkodást – amint említettük – ingyenes szaktanácsadás segíti, amelyet mintegy 300-320 fő állami alkalmazásban lévő ún. Forstberäter (erdészeti tanácsadó) lát el kistérségi (járási) szinten. Ezek után szinte természetesnek tűnik, hogy 20 hektárig (házaspár esetében 40 hektárig) az állam ingyenesen végzi el a termőhelyfeltárást. Erre egyébként felhívásokkal és egyéni megkeresésekkel is ösztönzik az erdő birtokosát. Az persze nyilvánvaló, hogy a termőhelyi adatokat bizalmasan kezelik, csak a tulajdonos kaphatja kézhez, senki számára nem adható ki. A magánerdő tulajdonosok és az ebből élni kívánó vállalkozók részére különböző képzési, továbbképzési formák működnek, amelyek költségeihez az állam és a magánerdő tulajdonosi szövetségek is hozzájárulnak. Így a bentlakásos, összetett, bizonyítványt adó képzések – amelyek kiterjednek nem csak a hagyományos gazdálkodási, de a természetközeli erdőművelési módszerekre is – megfizethetők a résztvevők számára.
    Vessünk egy pillantást a természetvédelem és a magánerdő viszonyára is. Általánosságban a magántulajdon uniós alapelvét hangsúlyozta a Karlsruhei Alkotmánybíróság néhány évvel ezelőtti döntése, ami megerősítette a magántulajdon szent és sérthetetlen voltát. (nálunk sem ártana ezt egyértelműbben tudatosítani). A természetvédelmi korlátozások által okozott tulajdonosi károk megtérítése igen egyszerűen, a „Kellner Prinzip” (pincér elv) alapján történik, vagyis, „aki rendel az fizet”! Egyébként Németországban nem is lehet elképzelni, hogy a zöld civil szervezet, vagy a természetvédelmi hatóság embere csak úgy bemegy egy magánerdőbe és ott különböző felméréseket végez a tulajdonos tudta és belegyezése nélkül. A magánerdő területre való belépést csak az erdőtulajdonos engedélyezheti – az erre vonatkozó kérdésünket eleinte nem is nagyon értették a helyi erdőtulajdonosok. A kártérítések lefolyása a gyakorlatban pedig az, hogy a korlátozásokat elrendelni kívánó hatóság a tulajdonosnak előzetesen megajánlja a kérdéses összeget és ha az nem fogadja el, nem tudnak megegyezni, akkor a zöld hatóság eláll a korlátozástól. Ez történik az esetek döntő többségében, mert egyrészt nem áll arányban a megajánlott összeg a korlátozások által okozott tulajdonosi károkkal, másrészt a tulajdonos nem szívesen veszi, ha mások rendelkeznek az erdejében, még ha rendesen meg is fizetnek érte. Ahol a zöld hatóságnak nagyon fontos a korlátozás (például fokozottan védett területeken található magánerdők esetében) ott nyilván meg kell egyeznie a tulajdonossal.
    Nos az előbbiekben leírt modell számunkra, az erdőtulajdonosok számára, követendő példa és elérendő cél. A kérdés csak az, hogy mikor fogjuk elérni és közben milyen eszközök igénybevételére kényszerítenek minket. Ez a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a zöld hatóságok, a nemzeti parkok és a zöld civil szervezetek képviselőin is múlik. Lassíthatják a folyamatot és továbbra is szembemehetnek az európai demokrácia természetes rendjével, vagy együttműködnek és megegyeznek az erdőtulajdonosokkal.

    Dr. Sárvári János
    főtitkár
    MEGOSZ
    tartalmilag ellenőrizte: Franz Kitzing

    Comments are closed.