A cikk dátuma October 29th, 2019
József Duska
Az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) tömeges és gyors terjedése a hazai tölgyerdőket is veszélyezteti.
Az elmúlt években tömegesen megjelenő poloskák nem csupán kellemetlen jelenlétükkel, de a zöldség- és gyümölcsféléinket is érő károsításukkal sok bosszúságot okoznak, ráadásul az egyik inváziós csipkéspoloska faj az erdeinket sem kíméli, a tölgyekre és a bennük élő ökoszisztémákra gyakorolt hatása már érzékelhető. A kutatóknak alapos okunk van azt feltételezni, hogy a rovar fokozott jelenléte hosszútávon kárt okoz az értékes tölgyesekben, a fák egészségi állapotában és a makktermésben is. A probléma jelentőségéről a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK ERTI) Erdővédelmi Osztályának tanácsadója, dr. Csóka György segítségével tájékozódtunk.
A rovart hazánkban 2013 tavaszán a Szarvasi Arborétumban, ezen a kaukázusi tölgyön találták meg először az Erdészeti Tudományos Intézet kutatói, akik a kezdetektől nyomon követik terjedését, illetve vizsgálják életmódját és a tölgyekre gyakorolt hatásait. 2019 őszén már minden megyénkben előfordul. Veszprém, Vas illetve Győr-Moson-Sopron megyében még csak szórványosan találkozhatunk vele, de az ország déli, délkeleti területein kifejezetten tömeges mértékben fordul elő. Fotók: dr. Csóka György
A tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) az Egyesült Államok keleti partvidékén Alabamától Maine-ig honos, ahol az ún. fehér tölgyeken táplálkozik. Őshazájában nem tartják jelentős kártevő fajnak, mivel természetes ellenségei képesek kordában tartani a populációit. Az öreg kontinensre feltehetőleg élő növényanyaggal került be, 2000-ben először Észak-Olaszországban, 2 évvel később pedig Törökországban észlelték. Több év akklimatizálódás után 2010-ben indult európai hódító útjára, és azóta is nagy ütemben terjed északi, északnyugati irányba. A poloskafaj jelenleg ismert legészakabb előfordulása Dél-Szlovákia, ahol 2018 nyarán jegyezték fel először.
“Bár a kifejlett poloskák ugyan röpképesek, nagyobb távolságokra mégis inkább passzív módon, emberi közreműködéssel terjednek, mégpedig tipikus “autóstoppos” módszerrel – tudjuk meg dr. Csóka Györgytől -, hiszen az erősen fertőzött fákról a gépjárművekre vagy vasúti szerelvényekre hullva rövid idő alatt nagy távolságokra jutnak el. Térhódítását ezért sem korlátozni, sem megfékezni nem lehet.” Egy-egy új térségben a rovar jellemzően először forgalmas utak mentén, például autópálya pihenőhelyeknél tűnik fel, majd innen terjeszkedik tovább.
Emellett a rovar rendkívül gyorsan szaporodik, magyarázza a szakember. Évente két nemzedéke is kifejlődhet, a harmadiknak csak az szab olykor határt, hogy a lárvák és az imágók idő előtt “kieszik maguk alól” a táplálékforrást.
A hazánkra jellemző átlagos (és az utóbbi időben egyre enyhébb) téli időjárás sem okoz jelentős mortalitást, a kifejlett poloskák kéregrepedésekben, elhalt fák leváló kérge alatt telelnek át, és a tölgyek lombfakadásával nagyjából egy időben, április környékén bújnak elő. Ezután a friss lombozaton táplálkoznak, majd párosodást követően petéiket csoportokba, a levelek fonák oldalára rakják le.
Fertőzött levelek. A fákon sokszor már június végén, júliusban látványos lombelszíneződés tapasztalható, ami jól elkülöníthető az aszály miatti, illetve az őszi levélsárgulástól.
A lárvák néhány hét nyugalom után már ki is kelnek. Szipókájukat alulról a levélszövetbe mélyesztik, és táplálékukat a levélfelszínhez közelebbi szövetekből nyerik. Így a levelek fonákja egy ideig viszonylag zölden marad, a klorofillhiánytól először a levelek felszíne kezd el egyre növekvő, majd egybeolvadó foltokban fakulni. Az erősen fertőzött levelek már teljesen elszíneződnek, majd elszáradnak és idő előtt le is hullnak.
Az ERTI munkatársa hozzáteszi, hogy a szerbiai és magyarországi vizsgálatok eredményei alapján az erős fertőzés a fotoszintetikus aktivitást mintegy hatvan százalékkal, a levelek párologtató képességét (azaz transpirációs aktivitását) pedig több mint húsz százalékkal csökkenti. Horvátországi megfigyelések szerint a több éven át komolyan fertőzött fák kevesebb és kisebb makkot teremnek, és idő előtt, éretlenül hullnak le.
Egy – több európai ország arborétumaiban és botanikus kertjeiben zajló – vizsgálat eredménye szerint a legtöbb eurázsiai lombhullató tölgy alkalmas tápnövénye lehet a csipkéspoloskának. “Ez azt jelenti – emeli ki Csóka György -, hogy Európa-szerte mintegy harminc millió hektár tölgyes kínálhat számára megfelelő táplálékforrást. A Magyarországon honos tölgyek mindegyike alkalmas tápnövénye lehet, azaz mintegy hatszázezer hektár olyan erdőnk van, amire a kártevő jelenléte pontenciálisan veszélyt jelenthet.
A tömeges szaporodások helyszínein egyébként más tápnövényeken (például hársak, juharok, szelídgesztenye, szedrek stb.) is gyakoriak az általa okozott tünetek.
A szakértő szerint ugyanakkor a probléma meglehetősen összetett. Magyarországi vizsgálatok előzetes eredményei szerint a csipkéspoloska tömeges jelenléte közvetetten bizonyos ízeltlábúakra is hatással lehet. Hazánkban a tölgyeseken legalább hatszázötven rovarfaj él, közülük közel háromszáz tölgyspecialista, azaz csak ezen képes megélni. Mivel a tölgylevelek nagy, összefüggő területeken már június végére elszíneződhetnek és elszáradhatnak, így azok, az esetenként védett, ritka rovarfajok, melyek a vegetációs időszak második felében fejlődnek (pl. egyes lepkehernyók, gubacsdarazsak) nem találnak megfelelő táplálékot.
Európában eddig sajnos nem ismert olyan természetes ellenség, ami a tölgy csipkéspoloska populációra érdemi szabályzó hatást gyakorolna. Ez lehet sikeres terjeszkedésének egyik fő oka, amit az egyre gyakoribbá váló enyhe telek, és a meleg, aszályos nyarak valószínűleg nagyban elősegítenek.
A pergament-púposszövő (Harpya milhauseri) – több más tölgyön élő rovar mellett – a csipkéspoloska tömeges megjelenésének egyik vesztese lehet. A lepkefaj hernyói éheznek, majd elpusztulnak a poloska által erősen fertőzött leveleken. Ezáltal a kártevő tartós jelenléte a tölgyesek kiemelkedő diverzitását is negatívan befolyásolhatja.
“Ha a tapasztalt és feltételezett hatások tudományos igényű vizsgálatokkal is bizonyítást nyernek (ami felettébb valószínű), akkor nem kerülhető el a csipkéspoloska elleni nagy területű védekezés. Városi fák esetében ugyan kidolgozhatóak bizonyos kémiai védekezési eljárások, ám az erdőkben ezek egyrészt a probléma volumenét, másrészt a drasztikus mellékhatásokat tekintve sem jöhetnek szóba.” – hívja fel a figyelmet a tanácsadó.
Egyelőre tehát nem ismert a faj ellen alkalmazható hatékony, környezeti szempontból is tolerálható megoldás. Hosszabb távon valószínűleg az úgynevezett klasszikus biológiai védekezés vezethet eredményre, aminek lényege, hogy az invázióssá vált idegenhonos faj őshazájából olyan természetes ellenségeket telepítenek be, amiktől a faj népességének érdemi szabályozása várható. Ezt természetesen komoly, célirányos vizsgálatoknak kell megelőzni, tekintettel a nem kívánt mellékhatások kockázatára.
A tölgy csipkéspoloskával kapcsolatban tehát egyelőre több a megválaszolatlan kérdés, mint a tudományos megalapozottságú, megbízható ismeret. A tölgyek Magyarországon, de Európa-szerte ökonómiai és ökológia szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségűek. Éppen ezért a sorsukat hosszútávon fenyegető inváziós rovarfaj jelentős nemzetközi érdeklődést és aggodalmat keltett, ami egy kibontakozó nemzetközi kutatási együttműködésben ölt testet. A kutatók első fórumát 2019 júliusában szervezte meg a NAIK Erdészeti Tudományos Intézete, a Mecsekerdő Zrt. támogatásával.
A Mecsekerdő Zrt. fertőzött erdeiben drónnal készült légi felvételek segítségével kísérik figyelemmel a tölgyesek állapotát. Ez a technológia alkalmas az állományok szintjén, illetve egyes fotoszintetikus aktivitásának kimutatására a vegetációs index elemzésével. Fotó: Mecsekerdő Zrt.
Az Európa hét országából érkező szakemberek beszámoltak a saját hazájukban tapasztalható helyzetről, majd a Sellyei Erdészet tölgyeseiben, valamint a horvátországi Vinkovci Erdőgazdaság területén tanulmányoztuk a rovar terjedését, életmódját és hatásait a lehetséges megoldások feltárása érdekében” – összegzi a kutató az eddigi tapasztalatait. A házigazda Mecsekerdő Zrt. szakemberei komoly érintettségükből adódóan igyekeznek felmérni a fák növekedésére és a makktermésre gyakorolt hatásokat. A NAIK ERTI Erdővédelmi Osztálya pedig folytatja a faj életmódjára, valamint a tölgyekre gyakorolt hatásainak tudományos igényű vizsgálatát.
Forrás: FATÁJ-online; dr. Csóka György; ng.hu;
A cikk dátuma September 30th, 2019
József Duska
Tisztelt MEGOSZ Tagok
Magánerdő Tulajdonosok
Tisztelt Erdőgazdálkodók
Kiváló helyszíne volt a 25. évfordulóját ünneplő Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége nagyrendezvényének a Vajdahunyadvár.
Nagy István agrárminiszter a Magán Ertulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének a Vajdahunyadvárban megrendezett 25. jubileumi országos találkozóján, ami egyben a 23. Erdők Hete rendezvénysorozat megnyitója is volt kijelentette: a jelenlegi uniós ciklusban mint 106 milliárd forint támogatás állt rendelkezésre az erdőgazdálkodás fejlesztésére, ebből erdősítésre közel 40 milliárd forint jutott a Vidékfejlesztési programban. A tárcavezető köszöntő beszédében elmondta, a program átalakításával az erdőt telepítő gazdák a korábbiaknál lényegesen nagyobb, 80-130 százalékkal több forrást vehetnek igénybe. Az ágazatot 12 pályázati felhívás érinti közvetlenül, ezek közül négy jelenleg is nyitott.
Nagy István elmondta: a programban az erdőtelepítések jövedelempótló támogatásának összegét az eddigi hektáronkénti 172 euróról 432 euróra emelték és annak időtartamát minden fafajnál egységesen 12 évre emelték. Emellett a piaci viszonyokhoz igazodva minden állomány esetében bővülnek az erdő létesítésének és ápolásának egységárai is.
Ismertette, a környezeti változásokhoz igazodva a lágylombos, az akác és a nemesnyár fafajoknál egy-egy évvel nőtt a támogatott ápolási időszak hossza. A telepítési költségek támogatását is átlagosan közel 20 százalékkal megemelték, így összességében a tölgyes vagy bükkös erdő telepítésének támogatása hektáronként az eddigi 2,6 millió forintról közel 5 millió forintra nő; egy hektár akácos vagy nemesnyáras támogatása hektáronként 1,2-1,3 millió forintról 2,8-2,9 millió forintra emelkedik.
Hektáronként 2800 euróval támogatják ritka elegyfafajok ültetését az új erdőterületekre, hogy minél változatosabb és ellenállóbb erdők szülessenek – fűzte hozzá. A miniszter kiemelte, hogy a szaktárca törekszik az erdőtelepítések ösztönzésén túl a meglévő erdőterület megőrzése is, ennek érdekében 2021. december 31-ig meghosszabbították az erdők szerkezetének átalakítására szóló pályázati lehetőséget, és további 3 milliárd forinttal emelik a keretet.
Kitért arra is, hogy az erdőterület növelésében az agrártárca fontos szövetségesei a gazdák, akik már eddig is sokat tettek, a rendszerváltás óta mintegy 200 ezer hektár új erdőt telepítettek Magyarországon.
Mocz András, elnök az alábbi beszédében emlékezett meg a MEGOSZ 25 évéről.
KÖSZÖNTŐ
Tisztelt Miniszter Úr,
Tisztelt Államtitkár Úr,
Tisztelt Magánerdő Tulajdonosok, Erdőgazdálkodók, Erdészeti Szolgáltatók,
Kedves meghívott Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit a Magán Erdőgazdálkodók Országos Szövetségének 2019. évi nagyrendezvényén, amely egyben az Erdők Hete megnyitója is.
Már harmadik éve várat választottunk jeles rendezvényünk helyszínéül. Füzér és Egervár után idén Vajdahunyad várát, amely otthont ad mezőgazdasági ereklyéink őrzésére. Kitűnő helyszín a magyar magánerdő-gazdálkodás ünnepnapjának lebonyolítására.
Thomas Mann gondolata is alátámasztja ezt:
„ A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája… Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja magáról, hogy mindenkor az ő szellemükben cselekedett. ”
Ma azért ünneplünk, mert a MEGOSZ 25 éves lett, és ünneplünk azért is, mert a mai rendezvénnyel nyílik meg a XXIII. Erdők Hete rendezvénysorozat. Engedjék meg, hogy az elmúlt negyed évszázad történéseiből a jelentősebb mérföldköveket és történéseket felidézzem.
A magyar magán erdőgazdálkodás az alapok lerakásával kezdte meg a tevékenységét az 1990-es évek elején. A megalakult erdőszövetkezetek, erdőbirtokossági társulások, kft.-k és magánszemélyként erdőgazdálkodók, magukra utalva, spontán, a helyi adottságok és külső, részleges információk alapján kezdték meg gazdálkodásukat. Gépek, telephelyek, működő tőke hiánya jellemezte az akkori helyzetet, erdészeti szaktudással és kreativitással csak az erdész szakemberek rendelkeztek, a több mint 400.000 magánerdő tulajdonos nem. Az országban elsőként megalakuló magánerdészeti gazdaságok vezetői és tagjai felismerték, hogy a szervezett és hatékony munkához közös fellépésre, és az információ kölcsönös kicserélésére, gyors áramlására van szükség. Ez azt jelentette, hogy a döntéshozatali szintig el kell juttatni az információt, és a döntéshozataltól vissza kell juttatni azt a gazdálkodóig.
Ennek a kapocsnak a megteremtésére, 1994 őszén, Dr. Csőtönyi József kezdeményezésére, 27 alapító szervezettel megalakult jogelődünk, a Társas Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége, és azonnal tagszervezete lett a FAGOSZ-nak is.
1996-ban elődszervezetünk elindította az öt éven keresztül működő Erdőgazda Napok rendezvénysorozatot, amely fontos találkozóhelye lett a magánerdő-gazdálkodást folytató szakemberek és tulajdonosok hazai közösségének. Az elért sikerek ellenére a szövetség taglétszáma alig növekedett, melynek fő oka az volt, hogy az erdőtulajdonosokat a társas erdőgazdálkodás történelmi tapasztalatai elriasztották.
Az alapítók ezért döntő elhatározásra jutottak és a Társas Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége jogutódjaként megalapították a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségét, a mai MEGOSZ-t, mely kompletten az összes magyar magán erdőgazdálkodó érdekképviseletét, a magán erdőgazdálkodás szakmai kultúrájának továbbfejlesztését tűzte ki zászlajára.
Szövetségünk 1998. november elsejétől működik a jelenlegi névvel. A fenti döntés eredményesnek bizonyult, a szervezet elfogadottsága és az erdészeti integrációs rendszer megindulása jelentősen megnövelte a MEGOSZ tagságát. Az új szövetség világos programot készített az uniós csatlakozásig terjedő időszak teendőire vonatkozóan, és megtette a szükséges lépéseket a hazai és nemzetközi elfogadottság érdekében.
Ennek eredményeként a MEGOSZ megtisztelő meghívást kapott Brüsszelből, hogy az európai erdőbirtokosok szövetségének tagjává, és ezzel a magyar erdőtulajdonosok képviselőjévé váljon. Ezt a szerepet jelenleg is, egyedüliként a MEGOSZ tölti be. A szövetség célja lett a gazdasági, szakmai képviselet; érdekegyeztető feladatok ellátása; a tartamos magán erdőgazdálkodás megvalósítása; tagjai erdővagyonának megőrzése, növelése, az erdővagyon működtetésének segítése a tulajdonosok és a gazdálkodók javára. Feladata lett az erdészeti és erdőhasznosítási szakmai kultúra fejlesztése, terjesztése a magánerdőben, és a kiemelt természeti értékek megőrzése. Továbbá képviseli tagjait mindazokon a fórumokon, amelyeken az erdő, erdőtulajdonhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek kerülnek megtárgyalásra. Szövetségünk véleményezi az erdőtulajdonlást és a benne folyó gazdálkodást érintő jogszabály tervezeteket, ha szükséges és indokolt jogszabály-módosítást kezdeményez. Együttműködik, és kapcsolatot tart fent kiemelten az erdőhöz kötődő szakmai szervezetekkel, tulajdonosi, államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel, oktatási és kutatási intézményekkel hazai és nemzetközi szinten egyaránt, a hatékonyabb érdekképviselet ellátása érdekében.
Szövetségünk nemzetközi elismerését jelzi, hogy a CEPF, az Európai Magánerdő Tulajdonosok Szövetsége közgyűlését Budapesten rendezte meg 2004. november 6-9. között. Európa erdőgazdálkodásának 60 %-át képviselő, országos jelentőségű szervezetek elnökei látogattak el Magyarországra, és ismerték meg hazánk magánerdészeti kultúráját, gazdasági eredményeit és persze nehézségeit is.
Másik nagyon fontos feladata volt a MEGOSZ-nak, hogy a magán erdőgazdálkodókat nemzeti, majd európai uniós forrásokhoz juttassa. Ez a munka pályázat előkészítő munkacsoportokban folyt. Minden erdészeti jogcím meghatározásánál és ezek pályázati felhívásánál jelen voltunk. A 2014-2020-as ciklus 106 milliárd forint forrás felhasználását tette és teszi lehetővé 12 erdészeti jogcím keretén belül. Kiemelten a legfontosabb két jogcím az erdősítés és a géptámogatás. Az erdősítési jogcím népszerűtlensége miatt az agrártárca a felhívást módosítja, amelyben a támogatási összegek, mint ahogy azt Miniszter Úr is elmondta, 80-130%-kal emelkedik meg. Itt szeretném köszönetemet kifejezni dr Nagy István Miniszter Úrnak, Zambó Péter és Kiss Miklós Zsolt Államtitkár Uraknak a pozitív változásokért. Köszönöm a jó hozzáállást és kitartó munkát az Agrárminisztérium Erdészeti Főosztályának is.
A másik kiemelt támogatási jogcím a gépbeszerzés, amelynek újbóli megnyitása lehetőséget biztosít a magyar erdőgazdálkodás technikai színvonalának felzárkóztatásához. Ez a feladat a következő ciklusba is áthúzódik, hisz az agráriumban a lemaradásunk az ég és föld között viszonylatához hasonlítható. Ide kívánkozik az a gondolat, amit beszédemben immáron harmadik alkalommal teszek közzé: „Aki gyorsan ad, az kétszer ad!”
Kérjük, hogy a pályázatok elbírálását és a kifizetéseket naprakészen kezeljék.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szakmai tevékenységünknek meghatározó része volt az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosításának előkészítése. A jogszabályt, mely 2017. szeptember elsején lépett hatályba, négy társadalmi szervezet: az Országos Erdészeti Egyesület, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Pro-Silva Egyesület és a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége egyetértésben „gyúrta össze”, és fogadtatta el szakmai álláspontját, sokat segítve ezzel a törvényt alkotó szaktárcának. A törvénymódosítást megelőző egyeztetések alatt a MEGOSZ mindvégig üdvözölte a gondolatot, hogy 1945 óta ez az első olyan törekvés, ami elismeri a magán tulajdont az erdőben, és megpróbálja megoldani az erdővel szemben támasztott igények, az erdő ökológiai szolgáltatásai, és ennek a tulajdonosra hárított kötelezettségei között feszülő ellentéteket. Minden erdőtulajdonnal rendelkező honfitársunk tisztában van vele, hogy az erdejének a fatermesztésen túl meghatározó szerepe van a természeti elemek, élőhelyek, fajok, életközösségek védelmében és a klímamegőrzésben. Tisztában van vele és elfogadja, hogy ezért áldozatokat kell hoznia, ami védelmi célú tér és időbeli korlátozásokban jelenik meg, ami számára gazdasági kiesést jelent.
Sajnálatos, hogy az európai szintű szakmai törvény még mindig kihívások elé néz, ugyanis a természetvédelmi endzsiók (NGO-k) az Alkotmánybírósághoz fordultak azzal az indokkal, hogy a hatályos Erdőtörvény visszalépést jelent a természetvédelem területén. Szövetségünk jogi lehetőségként – lépésként úgynevezett kéretlen hozzászólást küldött az Alkotmánybíróságra.
Sok vitában érlelődött az álláspont, ami megpróbálta meghatározni, hogy az egyes erdőtulajdonnal rendelkező állampolgárnak, magánszemélynek a köz érdekében mekkora áldozatot kell elfogadnia. Mekkora aránytalanság róható ki, ami kötelezően elviselendő az erdő tulajdonlása miatt a többi állampolgárhoz képest. Fontos kérdés volt, hogy a meghatározott határ után kivethető korlátozás miatt jár-e kompenzáció és milyen mértékben. Egyetértés alakult ki már az egyeztetések elején abban, hogy szükséges megállapítani a határokat, mert ezt korábban az Erdőtörvény nem tartalmazta. Emiatt, a szabályozási hiányosság miatt egymástól eltérő korlátozási gyakorlat alakult ki az országban, és előfordult, ugyanarra a védendő fajra többszörös, akár négy-hússzoros területen korlátozták az erdőgazdálkodást. Ezért lett megfogalmazva az Erdőtörvényben az alapkorlátozás úgy időben, mint térben, amit a tulajdonosnak viselnie kell, és az ezt meghaladó korlátozást – felső határ megállapítása nélkül – a tulajdonossal történő megegyezés után lehet bevezetni. A törvénymódosítás az eddigi tényeket nem közlő, kirovó gyakorlatot igyekszik kommunikációra épülő felelős magatartásra változtatni, valamint a természetvédelmi célú korlátozásokkal szemben kompenzációs kifizetést tesz lehetővé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tehát eljutottunk napjainkig, de korántsem értünk munkánk végéhez. Thomas Mann szerint a jövőt illetően is rendben kell lenni a szénánknak. A szövetségre újabb feladatok várnak. Újra megszólítjuk a nem működő magánerdő tulajdonosi kört. Szeretnénk elérni az elkövetkezendő években, hogy az európai átlagnak megfelelő szintre, 10% alá szorítsuk vissza az országban található gazdálkodás alá nem vont területeket. Az európai forrásokon felül be kell vezetni nemzeti forrásból a szakirányítási támogatást, mellyel elkerülhető lesz a megbízásos szerződések lejárata után a rendezetlenség növekedése, esély lehet az inaktív területek 200.000 hektárról 100.000 hektárra történő visszaszorítására. Kérem a szaktárca vezetését, hogy kiemelt figyelemmel kísérje a 2020 májusában lejáró megbízási szerződések megújításának folyamatát. A szabályozó rendelet hiánya és a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt kérjük a magánerdő működőképességének megtartása érdekében a segítségüket. Az erdőtörvényben meghatározott határidőt módosítani kell annak érdekében, hogy a mai megbízási szerződésekből a leendő újakra történő átszerződéshez elegendő időt engedve megjelenjen a szükséges, szabályozó miniszteri rendelet.
Fontos feladatunk a támogatási ciklusban már felhasznált jogcímek feltöltése, újra megnyitása, ami folyamatossá tudja tenni a már elindított folyamatokat, ilyen például az EKV forrásfeltöltése.
Részt kívánunk venni a következő európai támogatási ciklus jogcímeinek előkészítésében és a források ésszerű, a magyar magánerdőket megillető felhasználásában.
A fa nem kockázatos termék, így célszerű lenne az EKÁER listáról lekerülnie. A szürke gazdálkodás hófehér lett, így a tűzifa áfájának 5%-ra történő csökkentése sem jelenthet kockázatot.
Köszöntőmben külön szólítottam meg az erdészeti szolgáltatókat, akik jelen pillanatban nem tartoznak sehová, nem kíséri figyelemmel senki sem a boldogulásukat, pedig nélkülük a magyar erdők bajba kerülhetnének. Úgy érzem szövetségünk feladata az ő érdekképviseletük is. Rájuk gondolva már tettünk lépéseket korábban is, gondoljanak csak arra, hogy géptámogatásban már részesülhettek az erdészeti szolgáltatók is. A MEGOSZ mint rövidített név megmarad, de újabb tartalommal bővülhet. Amennyiben az erdészeti szolgáltatók elfogadják szövetségünket, úgy a jövőben tervezett teljes nevünk Magán Erdőtulajdonosok, Gazdálkodók és Erdőgazdálkodási Szolgáltatók Országos Szövetsége lesz. Ez a folyamat taglétszámunk növekedését eredményezheti, ugyanakkor kérek minden résztvevőt, hogy szólítsa meg tulajdonos társát ,szomszédját, az erdőhöz valamilyen szinten kötődő barátját, hogy álljon sorainkba. Nem vagyunk kevesen, de elegen sem, akik a magyar erdők, különösen a magánerdők ügyét szolgálják.
Ezen gondolatok jegyében köszönöm meg mindnyájuknak, hogy elfogadták meghívásunkat és az ünnep részesei lettek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Jó szerencsét, üdv az erdésznek!
Zambó Péter, az Agrárminisztérium (AM) földügyekért felelős államtitkára a találkozón ünnepélyesen megnyitotta a 23. Erdők hetét, amelynek programjai országszerte arról szólnak, miként szolgálja az erdők fenntartása és területük növelése a klímaváltozás hatásainak csökkentését.
Az államtitkár hozzátette: az erdészek mintegy 100 programmal, többek között vezetett túrákkal, erdei kisvasúti programokkal várják jövő vasárnapig az érdeklődőket. Mindezek mellett készülnek még éjszakai csillaglessel, valamint az AM-ben a fásítások európai helyzetéről szóló nemzetközi tudományos konferenciával is.
A találkozón három kollégát tüntetett ki munkássága, életútja elismeréseként Rimler Pál éremmel a MEGOSZ elnöksége, amit Nagy István agrárminisztertől, Zambó Péter államtitkártól és Mocz Andrástól, a MEGOSZ elnökétől vehettek át.
A Rimler Pál díjjal kitüntetettek: Virág István, Sándor Endre, Prof. Dr. Lett Béla
Prof. Dr. Lett Béla
1945-ben született Kecskeméten. Itt végezte tanulmányait és az érettségi bizonyítvány mellé „Erdőgazdasági szakmunkás” oklevelet szerzett 1964-ben. Sopronban, az Erdőmérnöki Karon 1970-ben erdőmérnökként kitüntetéses oklevéllel végzett.
1970-1983 között a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság alkalmazottjaként szerezte meg szakmai gyakorlatát, majd 1983-tól Sopronban, az Egyetem Erdőmérnöki Karán elsősorban erdészeti ökonómiai tárgyakat és a Közgazdasági Karon számviteltant oktatott.
Egész életútját az új iránti fogékonyság, a gyakorlati munkát segítő korszerű ismeretek megszerzése, alkalmazása és továbbadása jellemzi. Tudásvágyát, igényes, alapos munkáját számos szakképesítés, oklevél, tudományos fokozat tanúsítja: okleveles faipari anyagmozgató és munkaszervező szakmérnök, mezőgazdasági mérlegképes könyvelő, okleveles könyvvizsgáló, okleveles pénzügyi revizor.
Az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok szervezeti viszonyainak fejlődésére, korszerűsítésére és a változások tapasztalataira vonatkozó kutatásai alapján 1986-ban Dr. techn. egyetemi doktori, 1990-ben a mezőgazdasági tudomány (erdészet) kandidátusa címet szerzett. 1999-ben Habilitált doktor, 2000-től egyetemi tanár, 2012-től Emeritus Professzor.
Az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet kollektívájával a szakterület sok témájában végzett kutatásokat, írt publikációkat. A közreműködésével eredményesen lezárt legfontosabb projektek: a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram kidolgozása, az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont, az NFA részére végzett erdőértékelések stb.
A Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola programvezetőjeként doktoranduszok oktatója, témavezetője, a doktori bizottságok elnöke, tagja.
A kialakuló és fejlődő magántulajdonú erdőgazdálkodással a Magán-erdőgazdálkodói tesztüzem hálózat (METH) működtetése során alakult ki szoros kapcsolat. Az intézeti és szakmai kollektíva szerzőtársaként publikációkkal segíti az elemzésekkel nyert információk terjesztését. Ennek keretében jelent meg többek között a „Huszonöt év a magán-erdőgazdálkodásban – A helyzet, a korlátok és a lehetőségek” címmű összefoglaló műve az évforduló apropóján.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei, életműve elismeréseként a Rimler Pál emlékérem díjban részesül.
Sándor Endre
Sándor Endre az erdők ölelte Kovácsvágáson született és tanult, majd Abaújszántón a Gyárfás József Mezőgazdasági Szakközépiskolában szerezte meg a gazdász képesítését. A Pálházai Rákóczi Termelőszövetkezetben gyakornokként kezdte szakmai pályafutását, majd brigádvezető, ágazatvezető lett. Időközben technikusi képesítést szerzett a Debrecen-Pallag Mezőgazdasági Technikumban, és 1985-ben a Kaposváron a Dr. Guba Sándor Mezőgazdasági Főiskolán megkapta diplomáját állattenyésztés, vadgazdálkodás szakon.
Kis kitérő után a rendszerváltást követően visszahívták az újjáalakult szövetkezet igazgatósági elnökének 1993.-ban. A 800 tulajdonos birtokában lévő 1700 hektár osztatlan közös erdőterület a tulajdonosok döntése alapján az új típusú, erdőgazdálkodási fő tevékenységű Pálházai Rákóczi Szövetkezet kezeli 1995-től, akinek jogelődje 1959. év nyarán alakult meg és idén ünnepelte működésének 60. évfordulóját. A szövetkezet jó gazda gondosságával végzi az erdőgazdálkodási tevékenységét, az erdőtulajdonosok megelégedésére, amit Sándor Endre 26 éve vezet. Emellett Bózsván a 175 hektár erdőterületen gazdálkodó Nagybózsvai I. számú Erdőbirtokossági Társulat elnökévé választották és azóta, 22 éve az elnöke.
Szülőfalujának Kovácsvágásnak a polgármestere 17 éve. A település életminőségének fejlesztéséért a ”Magyar kultúra lovagja” címet vehette át. Nemzetközi Fafaragó Művésztáborokat szervez. Így a településen elkészült a 40. fából faragott köztéri alkotás,
egy székelykapu, melynek ünnepélyes átadása 2020. május 9-én a Tizedik Magyar
Világtalálkozó nyitó rendezvényeként a „nemzeti összetartozás” évében, illetve jegyében
kerül sor.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei, életműve elismeréseként a Rimler Pál emlékérem díjban részesül.
Virág István
1968-ban Szegeden a Kiss Ferenc Erdészeti Technikum szerezte meg szakmai képesítését. A Kiskunsági Erdőgazdaságnál állt szolgálatába, ahol az erdősítéseket megelőző termőhely feltárásokat végezte. E munka során ismerte fel, hogy milyen nagy erdőtelepítési lehetőség van a Kiskunságban.
Négy kecskeméti termelőszövetkezet kérte fel 1971-ben az 1.600 hektár 6-15 aranykoronás szántó erdőtelepítésére. A program kitartó munkájának eredményeként jól sikerült. A szövetkezetek felismerték az erdők a jövőbeli értékét, és a telepítéskori gazdasági hasznosságát. Az erdészeti ágazat mindig nyereséges volt és ennek következtében egyre több területet bocsátottak az erdőtelepítések elvégzésére.
A termelőszövetkezetek megszűnése utána az erdők a kárpótlás, vagy tagi részarány formájában, magántulajdonba kerültek, melyben maga is tulajdont szerzett, s így folyamatossá tudta tenni az általa telepített erdők gondozását, kezelését, melyet azóta is folyamatosan a tulajdonosok teljes megelégedésével végez. A Magánosítás során létrejött új földtulajdonokon megvalósuló erdőtelepítésekben elsősorban kivitelezőként, szakirányítóként és csemetekerti szaporítóanyag termelésével vett részt összesen 670 ha területen.
1990-es években elkezdődött a telepített erdők kitermelése és felújítása, ami a jelen időszakban is felemelő szakmai kihívást jelent számára.
Munkásságának elismeréseként több munkahelyi és szakmai elismerő oklevelet kapott.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei, életműve elismeréseként a Rimler Pál emlékérem díjban részesül.
A találkozón három a magánerő gazdálkodásban kiemelkedő, és eredményes tevékenységet végző kollégát tüntetett ki a MEGOSZ elnöksége, amit Nagy István agrárminisztertől, Zambó Péter államtitkártól és Mocz Andrástól, a MEGOSZ elnökétől vehettek át.
MEGOSZ emlékérm kitüntetést kaptak:
Tiszperger Jenő, Szalai Károly, Mészáros Gergely
Mészáros Gergely
erdész, erdőmérnök, ügyvezető
A Mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd ezt követően erdőmérnöki oklevelet, és vadgazdálkodási felsőfokú végzettséget szerzett a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán.
Gyakornoki éveit az erdész nagyapja által alapított erdészeti vállalkozásban töltötte. Az erdőgazdálkodás alapjait tő mellet, az erdőben tapasztalta meg.
Szakmai munkájával elhivatottan segíti a magántulajdonban lévő erdőterületek gazdálkodóit, illetve tulajdonosait. Erdőtelepítéseket tervez és felügyeli kivitelezéseket, erdészeti pályázatokat ír, szakirányít közel 2400 hektár erdőt és további 1500 hektáron az erdőmérnöki tevékenységet igénylő munkákban is besegít. A családi vállalkozásban az alföldi egy éves nemesnyárasoktól a hegyvidéki 130 éves bükkösökig végez erdész munkát. Tevékenységét az erdőtulajdonosok érdekeit szem előtt tartó precízen, határidőre elvégzett munka jellemzi az adatbeviteltől kezdve a technikusi terepi felvételezéseken át a mérnöki tervezésig.
A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet szaktanácsadója Erdőgazdálkodás, Vadgazdálkodás, Környezet- és természetvédelem, Erdő-, és fagazdálkodás, Vadgazdálkodás, Biomassza, Víz-keretirányelv követelményei, valamint innovációs és klímavédelmi ismeretek i tématerületen. Belvízkezeléssel kapcsolatos szemléletformáló előadások, cikkek szerzője. Külső szakértőként aktívan részt vesz az erdészeti jogszabályok véleményezésében kialakításában, nyomon követésében, ezzel is segítve a magántulajdonú erdőterületeken gazdálkodók munkáját.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei elismeréseként a MEGOSZ emlékérem kitüntetésben részesül.
Szalai Károly
erdész, erdőmérnök
Tanulmányai alatt kiemelten az erdőgazdálkodás és természetvédelem összefüggéseivel, azon belül a szálaló erdőgazdálkodás lehetőségeivel foglalkozott, majd az állami, és a magán erdőgazdálkodás gyakorlati színterein, mint erdőművelés, erdőnevelés, erdészeti szaktanácsadás, erdőgazdálkodási szolgáltatások, bizonyította rátermettségét.
Később, az erdészeti igazgatásban részese volt az erdészeti hatósági munka, illetve az erdészeti informatikai rendszer (ESZIR) fejlesztésének. Az FVM, FM erdészeti referenseként sokat tett az erdészeti jogszabályok előkészítésében, a támogatási rendszer tervezés jogszabályalkotásában, az erdészeti szakszemélyzetre vonatkozó szabályozás kialakításában, a 2010. évi szakirányítási támogatás jogszabályi előkészítésében, az erdőterv rendeletek összeállításában, és a 2017. évi erdőtörvény módosítás előkészítésében. 2018-tól Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezető erdészeti szakértőjeként segíti a magán erdőgazdálkodás ügyét.
Sokrétű munkássága során mindig kitartóan, eredményorientáltan és rendszer szinten gondolkodva kereste az erdőgazdálkodás, azon belül a magán erdőgazdálkodás kapcsán felmerülő kérdések, problémák megoldási lehetőségeit. A szakmai pályafutása a kilencvenes évek végétől valamilyen formában mindig szorosan kapcsolódott az ágazat központi irányításához.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei, a MEGOSZ emlékérem kitüntetésben részesül.
Tiszperger Jenő
Erdőgazdálkodó
1954. január 1-én született Somogysárdon. Az általános iskola elvégzése után Pécsett folytatta tanulmányait, ahol először villamosenergia-ipari technikus, majd gépjármű technikai technikus végzettséget szerzett.
Jelenleg Kaposújlakon él, nős, 2 fiú gyermek édesapja.
A mezőgazdasági majd erdőgazdálkodási tevékenységet családi indíttatásból kezdte, gazdálkodni a kárpótlási időszakban visszakapott földterületeken kezdett. Erdőtelepítési tevékenységet 2004-től kezdve folyamatosan végez, mely során már több, mint 400ha új erdő létrehozását kivitelezte: 180ha kocsányos tölgy, 150 ha akác, 20 ha mézgás éger és 20ha nemes nyár célállománnyal. Ezen tevékenységét, a magyar erdőállomány folyamatos növelését továbbra is fontosnak tartja, hiszen folyamatban van közel 200 ha akác és nemes nyár főfafajú faültetvény kivitelezése, valamint mintegy 100ha kocsányos tölgy erdőtelepítés tervezése, engedélyeztetése.
A jövőre gondolva már Tamás fiával közösen dolgoznak, pályáznak, így biztosítva több generáció megélhetését, a családi gazdálkodás átadását, folytonosságát, a meglévő és telepítendő erdőterületeken folyó szakszerű és magas színvonalú erdőgazdálkodási tevékenységet, a magyar erdők méretének, területének további növelését.
Magánerdő gazdálkodás fejlesztésében elért eredményei elismeréseként a MEGOSZ emlékérem kitüntetésben részesül.
A nagyrendezvény ünnepi délelőtti része és a délutáni konferencia közötti időben a látogatók megtekinthették a Valkon Kft. és az Andreas Stihl Kft. termékbemutatóját a Vajdahunyadvár udvarán.
Délután a magán erdőgazdálkodás alapvető kérdéseit érintő előadásokra került sor.
A konferencia résztvevőit Győrffy Balázs – a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke köszöntötte, majd Jakab István – a Magyar Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke, és megnyitotta a konferenciát.
A következő előadások hangzottak el:
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető – Az erdőgazdálkodást érintő aktuális jogalkotás
Ambrus Gergely Vidékfejlesztésért Felelős Államtitkárság –
Erdőtelepítések, fásítások támogatási lehetőségeinek várható alakulása
Lomniczi Gergely főtanácsadó –
A magyar erdők és erdőgazdálkodás megítélése a lakosság körében
Bolla Bence Tudományos főmunkatárs, NAIK-ERTI –
Erdőtelepítések, fásítások hatásai a termőterületek vízgazdálkodási viszonyaira
Az előadások teljes kivetített anyagát a terjedelme miatt körlevélben juttatjuk el tagjainkhoz.
Végül Mocz András, a MEGOSZ elnöke mondott zárszót.
Az eseményről 109 fotó látható a FATÁJ FB albumában.
Forrás: MTI; Fatáj-online; AM;
Foto: Mőcsényi Miklós
Fo
